Imaszoba 2015 2 4

A Menny követei

"Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne miáltalunk:

Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel."

 2Kor 5:20

Krisztus, mint az egyház igazi feje, Mennybe menetele óta kiválasztott követei által végzi munkáját a Földön. Rajtuk keresztül szól az emberek fiaihoz, és szolgál nekik szükségleteik szerint. Hatalmas felelősség nyugszik azokon, akik a beszéd és tanítás szolgálatára hívattak el az egyház felépítése érdekében. Ezeknek a munkásoknak a feladata, hogy Krisztus helyett megbékélésre szólítsák fel az embereket…

Krisztus szolgálói a gondjaikra bízott személyek lelki védelmezői. Munkájukat az Írás az őrálló tevékenységéhez hasonlítja. A régi időkben az őröknek gyakran a városfalon kellett állniuk, hogy belássák a védendő területet, és időben figyelmeztetést adhassanak az ellenség közeledtéről. Az ő hűségükön múlott a falakon belül levők biztonsága...

Isten minden egyes szolgájához így szól: "És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz számból, megintsed őket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen; halálnak halálával halsz meg; és te nem szólsz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról, az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet" (Ez 33:7-9). Ezek a szavak azt a komoly felelősséget fejezik ki, amely a gyülekezet őrállóin, Isten titkainak sáfárain nyugszik...

A Sion falain vigyázó őrök kiváltsága, hogy közel állhatnak Istenhez, és érzékennyé válhatnak Lelke befolyása iránt, s ezáltal Isten munkálkodni tud rajtuk keresztül. Így figyelmeztetik a bűnösöket a veszélyre, miközben a menekülés útját is feltárják előttük.

Az őszinte lelkipásztor szívében forró vágy él, hogy lelkeket mentsen... Úgy őrködik a lelkek felett, mint akinek egykor számot kell adni róluk. Tekintetét a golgotai keresztre szegezi, a felmagasztalt Üdvözítőre. Bízik kegyelmében, és hisz benne, hogy védelmezője, ereje és megtartója marad mindvégig. Így munkálkodik Istenért. Kérleli, hívja az embereket, beszél Isten szeretetéről; így igyekszik megnyerni őket Jézusnak. A Mennyben pedig "a hivatalosok és választottak és hívek" közé sorolják. (Jel 17:14)

Imaszoba 2015 1 28

A kegyelmes meghívás

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket."

Mt 11:28

Jézus megvilágította a tanítványok előtt azt az igazságot, hogy Isten országa nem elhatárolt terület. Ott nincs fajkülönbség vagy főnemesség, hanem nekik minden nép számára hirdetniük kell az Üdvözítő szeretetének üzenetét.

Krisztus ledönti az önzés és a nemzetiségi előítélet által emelt válaszfalakat, s helyette az egész emberiség iránti felebaráti szeretetet tanítja... Azt mondja el, hogy minden ínségben élő ember a felebarátunk, munkaterületünk pedig az egész világ. Miként a napsugarak elhatolnak a földgömb legtávolabbi pontjára is, úgy akarja Isten, hogy az evangélium fénye is ráragyogjon e Földön minden egyes emberre.

Férfiak és nők mindenfelé vágyakozva tekintenek az ég felé; ima, könny és kérdés fakad fel azon emberek lelkéből, akik a világosság, a kegyelem és a Szentlélek után áhítoznak. Sokan állnak Isten országának küszöbén, és csak arra várnak, hogy oda begyűjtessenek...

Az első tanítványokra bízott kötelesség teljesítésében a hívők mindenkor osztoztak. Aki elfogadta az evangéliumot, arra Isten a szent igazságát bízta, amelyet közölnie kell a világgal. Isten hű gyermekei mindenkor tettre kész misszionáriusok voltak, akik feláldozták javaikat neve dicsőítésére; és kapott képességeiket bölcsen használták fel a szolgálatában...

Minden ember, aki elfogadta Krisztust, mint Megváltóját, elhivatott arra a feladatra, hogy felebarátai érdekében munkálkodjon. "A Lélek és a menyasszony ezt mondja: Jövel. És aki hallja, ezt mondja: Jövel!" (Jel 22:17) Ez a felhívás az egész gyülekezetnek szól. Aki meghallotta az Úr üzenetét, hangoztassa hegyen-völgyön át, és mondja: Jövel!...

Isten már régóta várja, hogy minden egyes tag a tehetségéhez képest munkálkodjon, hogy az egész gyülekezetet a szolgálat lelkülete hassa át. Ha Isten gyülekezetének tagjai teljesítenék küldetésüket a bel- és külföldi területeken, ahol az emberek ínséget szenvednek, és így elvégeznék evangéliumi megbízatásukat, akkor csakhamar az egész világ meghallaná az intő figyelmeztetést, és az Úr Jézus mielőbb visszajöhetne e Földre, hatalommal és nagy dicsőséggel.

Imaszoba 2015 1 21

A kegyelem országa

                                                                                                  

A menyegzői ruha
 

"És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba;

mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei."

Jel 19:8

Nagy horderejű az a tanulság, amelyet a menyegzői ruháról szóló példázatból le kell vonnunk... A menyegzői ruha azt a jellemet ábrázolja, amelyet a menyegző minden vendégének viselnie kell... A fehér gyolcs - ahogy a Szentírás mondja - "a szenteknek igazságos cselekedetei" (Jel 19:8; Ef 5:27), azaz Krisztus igazsága, hibátlan jelleme, amelyben hit által mindenki részesül, aki elfogadja Krisztust személyes Megváltójának.

Ősszüleink az ártatlanság fehér palástját viselték, amikor Isten az Édenbe helyezte őket. Tökéletes összhangban éltek Isten akaratával. Végtelen szeretettel ragaszkodtak mennyei Atyjukhoz. Gyönyörű, lágy fénysugár, Isten fénye takarta be a szent párt. De amikor vétkeztek, akkor elszakadtak Istentől, és az őket körülölelő fény eltávozott tőlük. Szégyellve mezítelenségüket, egymáshoz tűzött fügefalevelekkel próbálták a mennyei öltözéket pótolni.

Önmagunk számára nem készíthetjük el az igazságosság ruháját, hiszen a próféta ezt mondja: "Minden... igazságosságunk olyan, mint a tisztátalan és megfertőztetett ruha." (Ésa 64:6) Semmi nincs bennünk, amivel eltakarhatnánk lelki meztelenségünket. A Menny szövőszékén készült ruhára van szükségünk, amely nem más, mint Krisztus igazságának szeplőtelen palástja.

Isten bőségesen gondoskodott arról, hogy kegyelme által tökéletesek lehessünk, és semmivel ne találtassunk híjával, míg Urunk megjelenésére várunk. Készen állsz-e? Magadra öltötted-e a menyegzői ruhát? Ez a ruha sohasem takargat csalást, tisztátalanságot, romlottságot vagy álszenteskedést. Isten szeme rajtad nyugszik. Látja szíved gondolatait és szándékait. Az emberek szeme elől elrejthetjük a bűnünket, de semmit sem rejthetünk el Teremtőnk elől.

Tanítsuk meg az ifjúságot és a kisgyermekeket is arra, hogy azt a királyi palástot válasszák maguknak, amelyet a mennyei szövőszéken szőttek, s amely "...tiszta és ragyogó fehér gyolcs..." (Jel 19:8). Ezt fogják a Föld szentjei viselni. Ezt a palástot, amely Krisztus feddhetetlen jellemét ábrázolja, ingyen ajánlják fel mindenkinek. Mindazok, akik ezt az öltözetet elfogadják, már itt, e Földön viselhetik is.

december 31-i Imaszoba felolvasás

A kegyelem országa                                                                                                 Január 14.

A Mennybe jutás feltétele

"Felele Jézus, és monda néki: Bizony, bizony, mondom néked:

ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát."

  Jn 3:3

A Nikodémussal való beszélgetés során Jézus feltárta a megváltási tervet és evilági küldetését. Jézus egyenesen a tárgyra tért, és így szólt komolyan, mégis kedvesen: "Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát..."(Jn 3:3) Ünnepélyes, nyugodt méltósággal és még nagyobb bizonyossággal nyomatékosította a kellemetlen igazságot. "Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be Isten országába."

A szív a természeténél fogva gonosz... A szív forrását kell megtisztítani, mielőtt a víz tisztán csörgedezhet belőle. Lehetetlenséget kísérel meg, aki a maga erejéből, a törvény megtartásával próbálja elérni a Mennyet. Nincs biztonságban, akinek vallása pusztán a törvényesség, a kegyességbe burkolózás. A keresztény élet nem a régi módosítása vagy továbbfejlesztése, hanem az emberi természet átalakulása. Halál a bűnnek és az énnek, és egészében új élet. Ezt a változást csakis a Szentlélek hatékony munkálkodása hozhatja létre. Nikodémusnak ez még mindig zavaros volt, és Jézus a szél segítségével világította meg mondanivalóját: "A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő, és hová megy; így van mindenki, aki Lélektől született." (Jn 3:8) Nem lehet jobban megmagyarázni, mint a szél mozgásával...

Bár maga a szél láthatatlan, de hatásai láthatók, érezhetők. Ugyanígy nyilvánvalóvá válik a Lélek szívben történő munkálkodása az olyan ember cselekedeteiben, aki átérezte a megmentő erőt. Amikor Isten Lelke átveszi az uralmat a szív felett, átalakítja az életet. Az ember elveti a bűnös gondolatokat, lemond a gonosz cselekedetekről; szeretet, alázatosság és béke lép a harag, irigység és összeférhetetlenség helyébe. A bánatból öröm lesz, az arcon égi fény tükröződik... Az áldás akkor jön, amikor a lélek hittel aláveti magát Isten akaratának. Ekkor az emberi szem számára nem látható hatalom új lényt hoz létre Isten képmására...

Nikodémushoz hasonlóan, nekünk is ugyanúgy kell életre kelnünk, mint aki első volt a bűnösök között. Jézuson kívül"nincsen senkiben másban üdvösség; mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, amely által kellene nékünk megtartatnunk." (Apcsel 4: 12)

December 24-i imaszoba felolvasás

A kegyelem országa                                                                                                 Január 13. Legfőbb kötelességünk "Hanem keressétek először Istennek országát és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek."   Mt 6:33 Akik hallgatták Jézus szavait, még most is egy földi királyság eljövetelének bejelentését várták. Jézus a Menny kincseit tárta fel előttük, de az ő gondolataikat ez a kérdés foglalkoztatta: "Vajon a vele való kapcsolatunk mennyiben mozdítja elő földi terveink megvalósulását?" Jézus megmagyarázta nekik, hogy ha minden gondjukat a világ dolgaira fordítják, akkor a körülöttük élő pogány nemzetekhez hasonlítanak... "Mindezeket a pogányok kérdezik - mondta Jézus." (Lk 12:30) – Én azért jöttem, hogy a szeretet, az igazság és a béke országát hirdessem nektek. Tárjátok ki a szíveteket, fogadjátok be ezt az országot, és annak szolgálatát tegyétek legfőbb törekvésetek tárgyává. Noha ez az ország lelki ország, mégsem kell félnetek attól, hogy földi szükségleteitek kielégítetlenül maradnak..." Jézus nem mondja, hogy szükségtelen dolog létfenntartásunkért fáradoznunk, csak azt tanítja, hogy mindenben Ő legyen számunkra a kezdet és a vég. Ne kezdjünk olyan dologba, ne törekedjünk olyan cél elérésére, és ne keressünk olyan élvezetet, amely által meggátolhatnánk Krisztus szentségének a jellemünkben és életünkben való kialakulását. Amit teszünk, mindent tiszta szívből és az Úrért tegyük. Amíg Jézus e Földön járt-kelt, megszentelte az életet a legapróbb részleteiben is, mert az emberek előtt szüntelenül Isten dicsőségét nyilatkoztatta ki, és mindent Atyja akaratának rendelt alá. Ha követjük példáját, ígérete ránk is érvényes lesz, miszerint mindaz, amire az életben szükségünk van, megadatik nekünk. Szegénység vagy jólét, betegség vagy egészség, egyszerűség vagy műveltség, mind-mind olyan körülmény, amelyben kegyelmének ígérete szerint gondot visel ránk. A nehézség nem akadály az olyan ember előtt, aki elhatározta, hogy mindenekelőtt Isten országát és annak igazságát keresi... Miközben feltekint Jézusra... maga is készségesen viseli el a megvetést és gúnyt. Ő pedig, akinek Igéje igazság, megígérte segítségét és kegyelmét minden körülmény között. Örökkévaló karjai ölelik át azt, aki hozzá fordul segítségért. Bizton nyugodhatunk oltalmában, és elmondhatjuk: "Amikor félnem kellene is, én bízom tebenned." (Zsolt 56:3)

December 17-i imaszoba felolvasás

A kegyelem országa                                                                                                 Január 10.

A kovász

"Más példázatot is mondott nékik. Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, amelyet vévén az asszony;

három mérce lisztbe elegyítette, mígnem az egész megkelt."

 Mt 13:33

A Megváltó ebben a példázatában a mennyek országát ábrázolja a kovásszal. Isten kegyelmének megelevenítő, átalakító erejét szemlélteti vele.., A bűnösnek el kell fogadnia Isten kegyelmét, hogy a dicsőség országába beleilleszkedhessen. A világ semmilyen kultúrája vagy iskolája nem képes a bűnbe süllyedt embert a Menny polgárává formálni. A megújító erő Istentől származik.., Amiképpen a liszttel összekevert kovász belülről kifelé hat, Isten kegyelme is a szív megújításával alakítja át az ember életét...

A lisztbe rejtett kovász láthatatlanul megkeleszti az egész tésztát. Az igazság kovásza is titokban, csendben és állandóan alakítja a lelket. Az ember természetes hajlamait megszelídíti, és foglyul ejti. Új gondolatokat, új érzéseket, új indítékokat ébreszt benne, A jellem új mércéje tárul elé, Krisztus élete. A gondolkodása megváltozik, képességeit más irányban hasznosítja... A lelkiismerete felébred... Aki elfogadja Isten kegyelmét, annak szívében túlárad a szeretet Isten iránt és azok iránt, akikért Krisztus meghalt. Nem harcol az elismerésért. Kedves és figyelmes. Nem tartja sokra önmagát, de tele van reménységgel. Szüntelenül bízik Isten irgalmában és szeretetében...

Krisztus kegyelme fékezze indulatainkat, irányítsa beszédünket! Munkájáról tanúskodik udvariasságunk, a testvérnek testvér iránti figyelmessége, a kedves, bátorító beszéd. Angyalok jelenléte érezhető az otthonunkban. Életünk kedves illatot áraszt, amely szent tömjénként száll fel Istenhez.

A szeretet kedvességben, szelídségben, béketűrésben és engedékenységben fejeződik ki. Arckifejezésünk is más lesz. A bennük lakozó Krisztus fénye sugárzik azok arcán, akik szeretik öt, és megtartják parancsolatait... E változást látva, az angyalok elragadtatott örömmel éneket zengenek. A Menny örül, amikor az emberekben kirajzolódik Isten képmása.

December 10-i Internetes imaóra felolvasása

A kegyelem országa                                                                                                 Január 6.

Ellentétben a földi országokkal

"Mihez hasonlítsuk Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?”

Mk 4:30

Krisztus romlottnak találta a világ országait. Miután Sátán kivettetett a Mennyből, felvonta a lázadás zászlaját a Földön, és minden eszközzel azon igyekezett, hogy lobogója alá vonja az embereket... Egy olyan birodalom megalapítása volt a célja, amely az ő törvényei szerint és saját eszközei által, Istentől függetlenül működik. Annyira jól haladt tervei megvalósításával, hogy amikor Krisztus meg akarta alapítani az országát a Földön, ekként kellett szólnia: "Mihez hasonlítsuk Isten országát?" A földi társadalomban semmi nem nyújtott lehetőséget az összehasonlításra...

Krisztus tevékenysége szöges ellentétben állt az egyetemesen gyakorolt elnyomással és vétkek gyakorlásával... Az Ö elgondolása szerinti ország nem használ erőszakot, és annak alattvalói mit sem tudnak az elnyomásról...

Krisztus nem ádáz kényúrként, hanem Emberfiaként jött Földünkre. Nem azért jött, hogy vashatalommal leigázza a nemzeteket, hanem hogy "örömöt mondjon a szegényeknek", "bekösse a megtört szívűeket, szabadulást hirdessen a foglyoknak, a megkötözötteknek pedig megoldást", és "megvigasztaljon minden gyászolót" (Ésa 61:1-2). Isteni helyreállítóként jött, hogy gazdag és túláradó kegyelmet hozzon az elnyomott és megtaposott emberiségnek, hogy az Ő szentsége által az elbukott és lesüllyedt ember az istenség részesévé válhasson...

Krisztus azt tanította, hogy egyháza lelki ország. Saját maga, mint a béke fejedelme, lett egyháza fejévé. Személyében az istenséggel betöltött emberi létet mutatta be a világnak. Küldetésének végső célja az volt, hogy bűnáldozat legyen a világért, hogy vérének kiontásával engesztelést szerezzen az egész emberiségért. Megváltónk a Földön "széjjeljárt, jót cselekedvén" (ApCsel 10:38). Szíve mindenkor átérezte gyengeségeinket, füle mindig nyitva volt a szenvedők jajkiáltása meghallására, keze pedig szüntelen készen állt a csüggedt és megfáradt lelkek megsegítésére...

Mindazok, akik Krisztus országának tagjai, jellemükkel és magaviseletükkel Őt mutatják be.