Imaszoba 2015 05 27

Erősítés és bátorítás

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít”

Fil 4:13

Az Úr készséggel árasztja ránk kegyelmének csodálatos megnyilvánulásait, azért, hogy bátorítsa és megerősítse az őszinte, alázatos munkást. Krisztus tanítványai tudatában voltak tehetetlenségüknek. Alázatos, buzgó imában kapaszkodtak tehát gyengeségükben az Ő erejébe. Tudatlanságukat bölcsességével, méltatlanságukat igazságosságával és szegénységüket felmérhetetlen gazdagságával kapcsolták egybe. Ily módon megerősödve és felvértezve haladtak előre a Mester szolgálatában.

Mindent, amivel az ember rendelkezik, Isten adott neki, és aki Isten dicsőségére fordítja képességeit, azt Isten eszközként használja fel a jó véghezvitelére. Azonban nem tudunk vallásos életet élni ima nélkül, sem a vallásos kötelességek teljesítése nélkül, mint ahogy testi erőnket sem tudjuk fenntartani testi táplálék nélkül. Feltétlenül az élő szőlőtőből kell erőt nyernünk, és Isten asztalához kell ülnünk, ha táplálkozni akarunk…

Kérve kérlek benneteket, hogy fáradozzatok, egyedül Isten dicsőségével törődve. Támaszkodjatok az ő erejére, kegyelmére és hatalmára. A Szentírás kutatásával és komoly imával igyekezzetek világosan megérteni, majd hűségesen teljesíteni kötelességeteket. Feltétlen hűséget kell gyakorolnotok az apró dolgokban is, hiszen ezzel tesztek szert megbízhatóságra a komolyabb felelősséggel kapcsolatban… Az élet minden eseményének súlyos szerepe van a jó vagy a rossz irányában. Engedjük, hogy az élet mindennapos próbái neveljék gondolkodásunkat, hogy erőnk legyen helytállni bármilyen nehéz helyzetben is. A próba és veszély napján erősnek kell lennünk, hogy szilárdan kiálljunk az igazság mellett, minden ellenséges befolyástól függetlenül.

Jézus csak akkor vállalja fel terheink elhordozását, ha bízunk benne. Így hívogat bennünket: „Jöjj hozzám, megterhelt és megfáradt lélek! Add át nekem terhedet! Bízzál bennem, és én elvégzem azt a munkát, aminek az elvégzésére az ember képtelen volna!” Bízzunk Krisztusban! Az aggodalom vak, és nem látja meg a jövőt. Jézus azonban látja a véget a kezdetektől, és minden bajban van előre elkészített útja az enyhülésre. Krisztusban lakozva mindenre képessé válunk az által, aki megerősít minket.

Imaszoba 2015 05 20

Az egyház egysége

„Különböző és idegen tudományok által ne hagyjátok magatokat félrevezettetni, mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív” Zsid 13:9

Az Úr bölcsességében úgy rendezte, hogy a hívőket szoros kapcsolat fűzze össze; keresztényt kereszténnyel, gyülekezetet gyülekezettel. Így lehetséges csak, hogy az ember Istennel együtt dolgozhasson. Így rendelnek alá minden eszközt a Szentléleknek, és valamennyi hívő rendszeres, jól irányzott törekvésben egyesülve közölheti a világgal Isten kegyelmének örömhírét.

Isten egyénenként bánik velünk, kiszabja mindenkinek a munkáját. Tanuljon mindenki Istentől az Ő kegyelme által, minden lélek munkálja az életszentségét, tartson élő kapcsolatot az Atyával és a Fiúval…

Noha tény, hogy az Úr egyénenként vezet, ám az is igaz, hogy egy népet vezet ki, éspedig nem néhány elkülönült egyént itt és ott, akik közül az egyik ezt, a másik pedig azt hiszi. Isten angyalai végzik a rájuk bízott feladatot. A harmadik angyal kivezet és megtisztít egy népet, s ez a nép vele egyesülten cselekszik…

Néhányan azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy mialatt az idők végéhez közeledünk, Istennek minden egyes gyermeke, minden vallási szervezettől függetlenül járjon el. Ám engem kioktatott az Úr, hogy művünkben ilyesmi nem létezhet. Nem lehet minden ember független… És annak érdekében, hogy az Úr műve egészségesen és biztosan haladhasson, népének szorosan össze kell tartania.

A gyülekezet tagjai tartsák szent kötelezettségüknek, hogy féltőn őrködjenek Isten ügyének érdekei fölött… Jézus utat nyitott mindenki előtt, hogy szent bölcsességre, kegyelemre és erőre tehessen szert. Ő a példaképünk mindenben, ezért semminek sem szabadna elterelni gondolatainkat az élet legfőbb céljától, vagyis attól, hogy Krisztus éljen a lelkünkben, és lágyítsa meg a szívünket. Ha eljutunk erre a pontra, a gyülekezet valamennyi tagjának és az igazság minden hitvallójának jelleme, beszéde és cselekedete krisztusi lesz.

Imaszoba 2015 05 13

Az önzés feladása
 

„Oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, amely a képmutatás” Lk 12:1

A farizeusok képmutatása önzésükből eredt. Életük célja az önfelmagasztalás volt… A tanítványok, bár külsőleg mindent elhagytak Jézus kedvéért, azonban nem szűntek meg nagy dolgokat igényelni maguknak… Ha a kovász teljesen kifejtheti hatását, romlást, pusztulást okoz, ugyanezt teszi az önző lelkület is; beszennyezi és tönkreteszi a lelket.

Urunk mai követői között is, csakúgy, mint régen, mennyire elterjedt ez az alattomos, leplezett bűn! Milyen gyakran beszennyezi Krisztusért végzett szolgálatunkat, egymással való közösségünket az önfelmagasztalás titkos vágya!… Krisztus figyelmeztető szavai saját tanítványaihoz szólnak: „Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától!” (Mk8:15)… Csakis Isten ereje képes száműzni az önzést és a képmutatást.

Amikor Júdás a tanítványokhoz csatlakozott, még nem volt érzéketlen Krisztus jellemének szépsége iránt. Érezte az isteni erő befolyását, amely embereket vonzott a Megváltóhoz… Jézus olvasott Júdás szívében. Ismerte a bűn mélységét, ahova Júdás süllyed, ha Isten kegyelme nem szabadítja meg. Amikor kapcsolatba lépett ezzel a férfival, oda helyezte, ahol nap mint nap érintkezésbe kerülhet az Ő túláradó, önzetlen szeretetével. Ha megnyitja szívét Krisztusnak, az isteni kegyelem száműzi az önzés démonát, és Júdás is Isten országának alattvalója lehet.

Senki sem volt annyira felmagasztalt, mint Krisztus, de Ő mégis lehajolt, hogy teljesítse a legmegalázóbb szolgálatot… Jézus maga állította elénk az alázatosság példáját. Nem akarta ezt a fontos dolgot emberekre bízni. Olyan sok és nagy kihatása és következménye volt ennek a kérdésnek, hogy Ő maga, aki egyenlő volt Istennel, tanítványai szolgájaként járt el. Miközben követői a legmagasabb helyért versengtek, Krisztus, aki előtt minden térdnek meg kell hajolni, és egyszer meg is hajol minden térd; akinek szolgálatát az angyalok megtiszteltetésnek tekintették, lehajolt, hogy megmossa azok lábait, akik Uruknak mondták őt. Krisztus még elárulója lábait is megmosta… Egész életét a szolgálat törvénye szerint élte le. Mindenkin segített, és mindenkinek szolgált. Krisztus így élte, így töltötte be Isten törvényét. Példájával megmutatta, hogy miként kell nekünk is engedelmeskednünk Isten törvényének.

Imaszoba 2015 05 06

Alázat és szent félelem
 

„Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?” Zsolt 89:7

Alázatnak és tiszteletnek kell jellemeznie azok viselkedését, akik Isten jelenlétében állnak. Jézus nevében bizalommal járulhatunk Isten elé, de nem közelíthetjük meg őt elbizakodottan, mintha egy szinten lenne velünk. Vannak, akik úgy szólítják meg a nagy, mindenható és szent Istent – aki a megközelíthetetlen mennyei világosságban lakozik –, mintha velük egyenlő vagy alsóbbrendű lény volna. Vannak, akik úgy viselkednek Isten házában, ahogy nem mernének viselkedni egy földi uralkodó termében. Ezek az emberek gondolják meg, hogy az előtt az Isten előtt állnak, akit a szeráfok magasztalnak, aki előtt még az angyalok is eltakarják orcájukat. Istent nagy tiszteletben kell részesítenünk, és mindazok, akik jelenlétének tudatában vannak, alázattal hajolnak meg előtte.

Néhányan az alázat jelének tartják, ha Istent olyan közönséges módon szólítják meg, mintha emberi lénnyel beszélnének. Isten nevét szentségtelenítik meg azáltal, hogy szükségtelenül és tiszteletlenül ismétlik imájukban a „Mindenható Isten” kifejezést, azokat a tiszteletet keltő, megszentelt szavakat, amelyeket az ajak csak szelíd hangon és szent félelemmel ejthetne ki…

A hit szívből jövő imáját a Menny meghallgatja, és megválaszolja a Földön. Isten ismeri az emberiség szükségleteit. Előbb tudja, mint ahogy kérjük tőle. Látja a lélek harcát a kételyekkel és a kísértéssel. Észreveszi a kérő őszinteségét. Elfogadja a lélek alázatát és szenvedését. Így szól: „Arra tekintek én, aki szegény és megtört lelkű, és aki beszédemet rettegi”(Ésa 66:2).

Előjogunk, hogy bizalommal imádkozzunk, ahogyan a Lélek megfogalmazza kéréseinket. Szükségleteinket egyszerűen tárjuk az Úr elé, és támaszkodjunk hittel az ígéreteire…

Imánk gyengéd és szeretetteljes legyen. Ha az Üdvözítő szeretetének mélyebb és bővebb ismeretét óhajtjuk, akkor kiáltsunk Istenhez nagyobb bölcsességért. Ha volt valaha szükség megindító imára és prédikációra, az ma van. Minden dolog vége elérkezett. Ha látnánk annak szükségességét, hogy teljes szívből keressük az Urat, akkor meg is találnánk Őt. Bárcsak megtaníthatná népét imádkozni az Úr!

Imaszoba 2015 04 29

Isten magához von minket
 

„Örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat” Jer 31:3

Az élet és dicsőség Ura emberi természetet öltött istenségére, hogy megmutassa az embernek, Isten Krisztus odaajándékozása által kapcsol bennünket magához. Az Istennel való kapcsolat nélkül senki sem lehet boldog. A bukott embernek meg kell tanulnia, hogy a mennyei Atya mindaddig nem lehet elégedett, amíg a szeplőtelen Bárány érdemei által átformált bűnbánó embert magához nem öleli végtelen szeretetében.

A mennyei seregek ezért munkálkodnak minden erejükkel. Vezérük irányítása mellett azért dolgoznak, hogy visszatereljék a helyes útra azokat, aki törvényszegésük által elszakították magukat mennyei Atyjuktól. A megváltási terv feltárja a világ előtt Krisztus csodálatos kegyelmét és szeretetét. Az ember megváltásáért fizetett végtelen ár Isten szeretetét bizonyítja. A dicsőséges megváltási terv bőségesen gondoskodik az egész világ megmentéséről. A bűnös és eltévelyedett ember tökéletessé válhat Jézusban, ha megbocsátást nyer Istentől, aki Krisztus igazságosságát tulajdonítja neki.

Jézus minden irgalmas tettének az volt a célja, hogy bemutassa az embereknek Isten jóságos és szülői vonásait… Jézus meg szeretné értetni velünk az Atya szeretetét, ezért bemutatja az Ő szülői kegyelmét, hogy így vonjon hozzá bennünket. Azt szeretné, hogy látókörünk teljességét az Atya jellemének tökéletessége töltse be… Jézus egyedül az emberek között élve tárhatta fel mennyei Atyja irgalmát és együttérző szeretetét, hiszen az isteni kegyelem kizárólag jóságos tetteken keresztül volt megmutatható.

Krisztus azért jött el a világba, hogy kinyilvánítsa az Atya szeretetét, és minden ember szívét magához vonzza… Az első lépés az üdvösséghez, hogy válaszolunk Krisztus vonzó szeretetére… Krisztus azért vonja magához az embert szeretetének kinyilatkoztatása által, hogy megismerje a megbocsátás örömét és Isten békéjét. Ha az ember válaszol Krisztus hívására, és a kegyelmébe helyezi az életét, akkor lépésről lépésre fogja vezetni, mígnem teljesen megismeri Őt, s ez az örök élet.

Imaszoba 2015 04 22

Mindenki számára elérhető
 

„Akiben van a mi bátorságunk és bizodalommal való menetelünk Istenhez az Őbenne való hit által” Ef 3:12

Sokan bizonytalanodnak és csüggednek el még azok közül is, akik őszintén vágynak az életszentségre és szívbéli tisztaságra… Időnként erőt vesz a lelkünkön a sötétség és az elcsüggedés, és néha el is kívánna sodorni bennünket, de ne adjuk fel bizalmunkat. Érzések ide vagy oda, tekintsünk fel Jézusra! Törekedjünk hűséggel elvégezni minden ismert kötelességünket, majd nyugodjunk meg békésen Isten ígéreteiben.

Időnként előfordulhat, hogy a méltatlanság érzése fenyegetően átjárja egész lelkünket, de ez nem bizonyíték arra, hogy Isten megváltozott volna irányunkban, vagy mi változtunk volna meg Isten felé. Ne törekedjünk arra, hogy agyunkat az érzéseknek egy bizonyos szintjére serkentgessük. Lehet, hogy a mai napon nem érzünk a tegnapihoz hasonló békességet és örömöt, de hit által megragadhatjuk Krisztus kezét, és a sötétben éppoly teljességgel bízhatunk benne, mint a világosság idején.

Sátán azt suttoghatja, túlságosan nagy bűnös vagy ahhoz, hogy Krisztus üdvözítsen. Miközben elismered, hogy valóban bűnös és méltatlan vagy, ekként válaszolhatsz a kísértőnek: „Az engesztelőáldozat érdeméért Megváltómként kapaszkodhatok Krisztusba. Nem saját érdemeimben bízom, hanem Jézus drága vérében, amely megtisztítja az életemet. Ebben a pillanatban Krisztusra vetem gyámoltalan és tehetetlen tekintetemet”…

Ne csüggesszen el, ha keménynek találod a szívedet. Minden akadály, minden belső ellenség növeli benned a Krisztusra való szükséged felismerését. Krisztus azért jött, hogy elvegye a kőszívedet, és hússzívet adjon helyette. Tekints különös kegyelmére sajátos hibáid leküzdéséhez. Amikor körülvesz a kísértés, állhatatosan mondj ellent a gonosz sugallatoknak… Kiálts a Megváltóhoz segítségért, hogy feláldozhass minden bálványt, és felhagyj minden kedvelt bűnöddel. Hitszemed lássa meg az Atya trónja mellett álló Jézust, amint érted könyörögve felmutatja megsebzett kezeit. Hidd, hogy a drága Megváltón keresztül erőhöz juthasz…

Ha arra szoktatnánk az elménket, hogy időzzön többet Krisztussal és a Menny világával kapcsolatos gondolatokon, hatalmas támaszt és lendületet kapnánk az Úr csatáinak megvívásához… Krisztus szépsége mellett minden földi vonzalom sekélyesnek tűnne előttünk.

Imaszoba 2015 4 15

Együtt érző főpap
 

„Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orcád előtt” Zsolt 9:4

Nem tudjuk felfogni Isten nagyságát és bölcsességét, sem szemünk elé képzelni azt a mérhetetlen távolságot, ami a Teremtő és kezének teremtményei között tátong. Aki a mennyekben lakik, a világegyetem uralkodói jogarát tartja a kezében, nem a mi véges mértékünk szerint ítél, és nem a mi számításunkkal számol. Tévedünk, ha azt képzeljük, hogy ami nekünk jelentős, Istennek is fontos, és ami nekünk kicsiny, az az Ő szemében is az…

Egy bűntett sem jelentéktelen Isten szemében. A részegest lenézik, és rámondják, hogy bűne kizárja őt a Mennyből. Ugyanakkor a büszkeség, önzés és irigykedés megrovás nélkül burjánzik, holott ez a fajta bűn különösen sérti Istent… Tisztánlátásra van szükségünk, hogy az Úr mértéke szerint mérhessük le a bűnt.

Most, amíg tart a próbaidő, nem helyes ítéletet mondani másokról, és példaképnek tekinteni magunkat. Krisztus a példakép, kövessük Őt, lépjünk az Ő nyomdokaiba. Vallhatjuk ugyan a jelenvaló igazság valamennyi pontját, de ha nem valósítjuk meg ezt az igazságot, semmi hasznunk belőle. Ne kárhoztassunk másokat, ez nem a mi dolgunk, hanem szeressük egymást, és imádkozzunk egymásért. Ha látjuk, hogy valamelyikünk eltévelyedik az igazságtól, sirassuk azt a személyt úgy, ahogyan Krisztus is sírt Jeruzsálem felett.

Nézzük meg, mit mond mennyei Atyánk a tévelygőkről. „Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyat szelídségnek lelkével; ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is” (Gal 6:1).

Jézus úgy gondoskodik mindenkiről, mintha egyedül az a személy élne a Föld színén. Mint Isten, hatalmas erőt fejt ki értünk. Mint idősebb fivérünk, együtt érez minden bánatunkkal. A Menny fensége nem zárkózik el az elzüllött, bűnös emberiségtől. Főpapunk nem olyan büszke, hogy ne venne észre bennünket, és ne rokonszenvezne velünk, hanem olyan valaki, aki megkísértetett mindenekben, mégis ártatlan maradt.