Isten gyermekei
"Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad
Jézus Krisztus által az Ő akaratjának jó kedve szerint, kegyelme dicsőségének
magasztalására, amellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben."
Ef 1:5-6
A Föld alapjainak lefektetése előtt döntés született arról, hogy mindazok Isten gyermekeivé válhatnak, akik a bővölködő kegyelem megragadása által engedelmesek lesznek, és jellemük szentté és szeplőtelenné válik Isten előtt.
Isten
szabad és fenséges kegyelmének köszönhetünk mindent. A kegyelem volt az a része
a szövetségnek, amely lehetővé tette örökbe fogadásunkat. Az Üdvözítő kegyelme
teszi lehetővé megváltásunkat, újjászületésünket és azt, hogy Krisztus
örököstársai lehetünk.
Ha
teljesen hisszük, hogy örökbe fogadás által Istené lettünk, már most a Menny
előízét élvezhetjük... Isten közelségében járunk, és édes közösséget ápolunk
vele. Közelről megismerjük együttérző és gyöngéd lényét, és szívünk összetörik
és meglágyul a nekünk adott szeretet gondolatára. Igazán érezzük a lelkünkben
lakozó Krisztust. Mi is Őbenne vagyunk, és otthon érezzük magunkat mellette...
Tapasztalatból ismerjük Isten szeretetét, ezért megpihenünk abban. Semmilyen
szó nem írhatja le ezt a minden ismeretet meghaladó szeretetet. Egyek vagyunk
Krisztussal. Életünk el van rejtve vele Istenben. Bizonyosságunk van afelől,
hogy amikor Ö, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt mi is megjelenünk
dicsőségben. Mivel erős bizodalmunk van benne, atyánknak nevezhetjük Istent.
Mindazok,
akik beleszületnek a mennyei családba, bizonyos értelemben a mi Urunk, Jézus
Krisztus testvérei. Krisztus szeretete köti össze egymással az Ö családjának
tagjait. Ahol ez a szeretet nyilvánvalóvá lesz, ott feltárul, megmutatkozik ez
az isteni kapcsolat...
Az
emberek iránt való szeretetünk az Isten iránti szeretetünk földi
kinyilatkoztatása. A dicsőség királya azért vált eggyé velünk, hogy ezt a
szeretetet belénk plántálhassa, és egy család gyermekeivé tehessen bennünket.
Amikor búcsúszavai beteljesednek, "Szeressétek
egymást, amiképpen én szerettelek titeket" (Jn 15:12), amikor majd úgy szeretjük ezt a világot, ahogy Krisztus
szerette, számunkra akkor teljesedik be Krisztus küldetése. Ekkor alkalmassá
válunk a Menny számára, mert a Menny a szívünkben él.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése