július 7-i áhítat a Köszöntünk Szentlélek című könyvből a nagyvárosi misszióról

AMIKOR A LÉLEK KÜLD      

"Mondta pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez!" (Csel 8:29)

A Szentlélek hívása, amely misszióba küld férfiakat és nőket, sokszor éppolyan tisztán hallható, mint amilyen Filep elhívása volt, hogy menjen és találkozzon az etióp főemberrel. Harold Lindsell a könyvében leírja John G. Paton történetét, aki a dél-csendes-óceáni terület úttörő misszionáriusa volt. A múlt században történt, hogy a skóciai Reform Presbiteriánus Egyház misszionáriust keresett az Új-Hebridák (ma: Vanuatu) szigeteire. Szavazást tartottak a szinódus tagjai között, ám amikor a szavazatokat megszámolták, senki sem jött ki egyértelmű győztesként. Miközben egyre nagyobb lett lelkükben a tanácstalanság és a szomorúság, valami történt. John G. Paton maga meséli el: "Az Úr folyamatosan ezt hajtogatta. 'Mivel úgysem találnak nálad alkalmasabb személyt, állj fel, és ajánld fel önként, hogy vállalod!' Szinte ellenállhatatlan volt a késztetés, hogy hangosan kimondjam: 'Itt vagyok én, küldj el engem!' De iszonyatosan féltem... Mégis egyre növekvő bizonyossággal tudtam, hogy ez az Úr hívása hozzám, szolgájához, és... a hang, amit ott belül hallottam, Isten hangja volt."

Habár még mindig több száz népcsoport él a világon, akik eddig nem hallottak az evangéliumról, a Föld legnagyobb szükséget szenvedő területei mégis a nagyvárosok, ahol - 2010-es adatok szerint - az emberek több mint háromnegyede él. A világ 42 hatalmas metropoliszának nagy népsűrűségű kerületeiben egyáltalán nincs keresztény evangelizáció, ami reményt és gyógyulást vihetne a fájó lelkű, elveszett embertömegeknek. Hallgatunk-e ma a Szentlélek hangjára? Készen állunk-e Filephez, John G. Patonhoz és még ezernyi más misszionáriushoz hasonlóan mi is elindulni, amikor a Szentlélek felszólít? Isten talán nem arra utasít, hogy tengereken és kontinenseken keljünk át missziómunkát végezni. Talán inkább arra hív, hogy lépjük át a társadalmi, gazdasági, kulturális, etnikai vagy büszkeségünk okozta határokat, és kis csoportos szolgálatot kezdjünk szomszédságunkban és lakóhelyünk 150 kilométeres körzetében.

Imádság a mai napra

"Szentlélek, segíts, hogy érzékeny legyek a Te hangodra, amikor szeretettel és határozottan kérlel ma!"

Ninive nagy városa volt Istennek

Szigeti Jenő

Ninive nagy városa volt Istennek

Uram!

Útálom Ninivét, mint a prófétaságot!

Útálom az utcák bűzét,

a tántorgó részegek okádékát.

A palotákat sem csodálom,

a messziről jött ember kincstári kíváncsiságával.

De nem értelek, Uram,

hogy mondhatod a városról, hogy ez a tiéd?

Biztos azért, hogy a mi kis

köznapi csirkefogóságaink

ne sértsék a ránk figyelő szemét.

De Uram, akkor sem

kellene ezt túlzásba vinned,

hisz elvtelen liberalizmusod

legjobbjainkat botránkoztatja.

Hányingerem van, amikor látom,

hogy ruhájukat tépve vonyítanak

a megtérők és böjtölnek könyörögve,

mint a szűkölő kutya.

Izráel békés tájairól álmodok,

a virágos lankákról, s a zsoltárt

éneklő igaz népről, s áldásod

nyomán fakadó gazdagságról.

E nyomorult csőcselék ítéletét

még megvárom, aztán indulok hozzád, haza!

S az Úr szólt: Az én városom Ninive,

Bábel, enyém Egyiptom, sőt Móáb is,

mert enyém e föld, és te sem vagy másé.

Utálnivaló bűnöseit e világnak,

kik épp úgy menekülnek előlem,

mint nemrég te menekültél Társisba,

utolérem örökkévaló szeretettel.

Értük is elküldöm óriás halamat,

mint érted a tengeren, mert én őket is

örökkévaló szeretettel szeretem.

És Jónás duzzogva a hegyre költözött.

De nem pusztult el Ninive.