Imaszoba 2015 05 27

Erősítés és bátorítás

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít”

Fil 4:13

Az Úr készséggel árasztja ránk kegyelmének csodálatos megnyilvánulásait, azért, hogy bátorítsa és megerősítse az őszinte, alázatos munkást. Krisztus tanítványai tudatában voltak tehetetlenségüknek. Alázatos, buzgó imában kapaszkodtak tehát gyengeségükben az Ő erejébe. Tudatlanságukat bölcsességével, méltatlanságukat igazságosságával és szegénységüket felmérhetetlen gazdagságával kapcsolták egybe. Ily módon megerősödve és felvértezve haladtak előre a Mester szolgálatában.

Mindent, amivel az ember rendelkezik, Isten adott neki, és aki Isten dicsőségére fordítja képességeit, azt Isten eszközként használja fel a jó véghezvitelére. Azonban nem tudunk vallásos életet élni ima nélkül, sem a vallásos kötelességek teljesítése nélkül, mint ahogy testi erőnket sem tudjuk fenntartani testi táplálék nélkül. Feltétlenül az élő szőlőtőből kell erőt nyernünk, és Isten asztalához kell ülnünk, ha táplálkozni akarunk…

Kérve kérlek benneteket, hogy fáradozzatok, egyedül Isten dicsőségével törődve. Támaszkodjatok az ő erejére, kegyelmére és hatalmára. A Szentírás kutatásával és komoly imával igyekezzetek világosan megérteni, majd hűségesen teljesíteni kötelességeteket. Feltétlen hűséget kell gyakorolnotok az apró dolgokban is, hiszen ezzel tesztek szert megbízhatóságra a komolyabb felelősséggel kapcsolatban… Az élet minden eseményének súlyos szerepe van a jó vagy a rossz irányában. Engedjük, hogy az élet mindennapos próbái neveljék gondolkodásunkat, hogy erőnk legyen helytállni bármilyen nehéz helyzetben is. A próba és veszély napján erősnek kell lennünk, hogy szilárdan kiálljunk az igazság mellett, minden ellenséges befolyástól függetlenül.

Jézus csak akkor vállalja fel terheink elhordozását, ha bízunk benne. Így hívogat bennünket: „Jöjj hozzám, megterhelt és megfáradt lélek! Add át nekem terhedet! Bízzál bennem, és én elvégzem azt a munkát, aminek az elvégzésére az ember képtelen volna!” Bízzunk Krisztusban! Az aggodalom vak, és nem látja meg a jövőt. Jézus azonban látja a véget a kezdetektől, és minden bajban van előre elkészített útja az enyhülésre. Krisztusban lakozva mindenre képessé válunk az által, aki megerősít minket.

Imaszoba 2015 05 20

Az egyház egysége

„Különböző és idegen tudományok által ne hagyjátok magatokat félrevezettetni, mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív” Zsid 13:9

Az Úr bölcsességében úgy rendezte, hogy a hívőket szoros kapcsolat fűzze össze; keresztényt kereszténnyel, gyülekezetet gyülekezettel. Így lehetséges csak, hogy az ember Istennel együtt dolgozhasson. Így rendelnek alá minden eszközt a Szentléleknek, és valamennyi hívő rendszeres, jól irányzott törekvésben egyesülve közölheti a világgal Isten kegyelmének örömhírét.

Isten egyénenként bánik velünk, kiszabja mindenkinek a munkáját. Tanuljon mindenki Istentől az Ő kegyelme által, minden lélek munkálja az életszentségét, tartson élő kapcsolatot az Atyával és a Fiúval…

Noha tény, hogy az Úr egyénenként vezet, ám az is igaz, hogy egy népet vezet ki, éspedig nem néhány elkülönült egyént itt és ott, akik közül az egyik ezt, a másik pedig azt hiszi. Isten angyalai végzik a rájuk bízott feladatot. A harmadik angyal kivezet és megtisztít egy népet, s ez a nép vele egyesülten cselekszik…

Néhányan azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy mialatt az idők végéhez közeledünk, Istennek minden egyes gyermeke, minden vallási szervezettől függetlenül járjon el. Ám engem kioktatott az Úr, hogy művünkben ilyesmi nem létezhet. Nem lehet minden ember független… És annak érdekében, hogy az Úr műve egészségesen és biztosan haladhasson, népének szorosan össze kell tartania.

A gyülekezet tagjai tartsák szent kötelezettségüknek, hogy féltőn őrködjenek Isten ügyének érdekei fölött… Jézus utat nyitott mindenki előtt, hogy szent bölcsességre, kegyelemre és erőre tehessen szert. Ő a példaképünk mindenben, ezért semminek sem szabadna elterelni gondolatainkat az élet legfőbb céljától, vagyis attól, hogy Krisztus éljen a lelkünkben, és lágyítsa meg a szívünket. Ha eljutunk erre a pontra, a gyülekezet valamennyi tagjának és az igazság minden hitvallójának jelleme, beszéde és cselekedete krisztusi lesz.

Imaszoba 2015 05 13

Az önzés feladása
 

„Oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, amely a képmutatás” Lk 12:1

A farizeusok képmutatása önzésükből eredt. Életük célja az önfelmagasztalás volt… A tanítványok, bár külsőleg mindent elhagytak Jézus kedvéért, azonban nem szűntek meg nagy dolgokat igényelni maguknak… Ha a kovász teljesen kifejtheti hatását, romlást, pusztulást okoz, ugyanezt teszi az önző lelkület is; beszennyezi és tönkreteszi a lelket.

Urunk mai követői között is, csakúgy, mint régen, mennyire elterjedt ez az alattomos, leplezett bűn! Milyen gyakran beszennyezi Krisztusért végzett szolgálatunkat, egymással való közösségünket az önfelmagasztalás titkos vágya!… Krisztus figyelmeztető szavai saját tanítványaihoz szólnak: „Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától!” (Mk8:15)… Csakis Isten ereje képes száműzni az önzést és a képmutatást.

Amikor Júdás a tanítványokhoz csatlakozott, még nem volt érzéketlen Krisztus jellemének szépsége iránt. Érezte az isteni erő befolyását, amely embereket vonzott a Megváltóhoz… Jézus olvasott Júdás szívében. Ismerte a bűn mélységét, ahova Júdás süllyed, ha Isten kegyelme nem szabadítja meg. Amikor kapcsolatba lépett ezzel a férfival, oda helyezte, ahol nap mint nap érintkezésbe kerülhet az Ő túláradó, önzetlen szeretetével. Ha megnyitja szívét Krisztusnak, az isteni kegyelem száműzi az önzés démonát, és Júdás is Isten országának alattvalója lehet.

Senki sem volt annyira felmagasztalt, mint Krisztus, de Ő mégis lehajolt, hogy teljesítse a legmegalázóbb szolgálatot… Jézus maga állította elénk az alázatosság példáját. Nem akarta ezt a fontos dolgot emberekre bízni. Olyan sok és nagy kihatása és következménye volt ennek a kérdésnek, hogy Ő maga, aki egyenlő volt Istennel, tanítványai szolgájaként járt el. Miközben követői a legmagasabb helyért versengtek, Krisztus, aki előtt minden térdnek meg kell hajolni, és egyszer meg is hajol minden térd; akinek szolgálatát az angyalok megtiszteltetésnek tekintették, lehajolt, hogy megmossa azok lábait, akik Uruknak mondták őt. Krisztus még elárulója lábait is megmosta… Egész életét a szolgálat törvénye szerint élte le. Mindenkin segített, és mindenkinek szolgált. Krisztus így élte, így töltötte be Isten törvényét. Példájával megmutatta, hogy miként kell nekünk is engedelmeskednünk Isten törvényének.

Imaszoba 2015 05 06

Alázat és szent félelem
 

„Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?” Zsolt 89:7

Alázatnak és tiszteletnek kell jellemeznie azok viselkedését, akik Isten jelenlétében állnak. Jézus nevében bizalommal járulhatunk Isten elé, de nem közelíthetjük meg őt elbizakodottan, mintha egy szinten lenne velünk. Vannak, akik úgy szólítják meg a nagy, mindenható és szent Istent – aki a megközelíthetetlen mennyei világosságban lakozik –, mintha velük egyenlő vagy alsóbbrendű lény volna. Vannak, akik úgy viselkednek Isten házában, ahogy nem mernének viselkedni egy földi uralkodó termében. Ezek az emberek gondolják meg, hogy az előtt az Isten előtt állnak, akit a szeráfok magasztalnak, aki előtt még az angyalok is eltakarják orcájukat. Istent nagy tiszteletben kell részesítenünk, és mindazok, akik jelenlétének tudatában vannak, alázattal hajolnak meg előtte.

Néhányan az alázat jelének tartják, ha Istent olyan közönséges módon szólítják meg, mintha emberi lénnyel beszélnének. Isten nevét szentségtelenítik meg azáltal, hogy szükségtelenül és tiszteletlenül ismétlik imájukban a „Mindenható Isten” kifejezést, azokat a tiszteletet keltő, megszentelt szavakat, amelyeket az ajak csak szelíd hangon és szent félelemmel ejthetne ki…

A hit szívből jövő imáját a Menny meghallgatja, és megválaszolja a Földön. Isten ismeri az emberiség szükségleteit. Előbb tudja, mint ahogy kérjük tőle. Látja a lélek harcát a kételyekkel és a kísértéssel. Észreveszi a kérő őszinteségét. Elfogadja a lélek alázatát és szenvedését. Így szól: „Arra tekintek én, aki szegény és megtört lelkű, és aki beszédemet rettegi”(Ésa 66:2).

Előjogunk, hogy bizalommal imádkozzunk, ahogyan a Lélek megfogalmazza kéréseinket. Szükségleteinket egyszerűen tárjuk az Úr elé, és támaszkodjunk hittel az ígéreteire…

Imánk gyengéd és szeretetteljes legyen. Ha az Üdvözítő szeretetének mélyebb és bővebb ismeretét óhajtjuk, akkor kiáltsunk Istenhez nagyobb bölcsességért. Ha volt valaha szükség megindító imára és prédikációra, az ma van. Minden dolog vége elérkezett. Ha látnánk annak szükségességét, hogy teljes szívből keressük az Urat, akkor meg is találnánk Őt. Bárcsak megtaníthatná népét imádkozni az Úr!