Imaszoba 2015 04 29

Isten magához von minket
 

„Örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat” Jer 31:3

Az élet és dicsőség Ura emberi természetet öltött istenségére, hogy megmutassa az embernek, Isten Krisztus odaajándékozása által kapcsol bennünket magához. Az Istennel való kapcsolat nélkül senki sem lehet boldog. A bukott embernek meg kell tanulnia, hogy a mennyei Atya mindaddig nem lehet elégedett, amíg a szeplőtelen Bárány érdemei által átformált bűnbánó embert magához nem öleli végtelen szeretetében.

A mennyei seregek ezért munkálkodnak minden erejükkel. Vezérük irányítása mellett azért dolgoznak, hogy visszatereljék a helyes útra azokat, aki törvényszegésük által elszakították magukat mennyei Atyjuktól. A megváltási terv feltárja a világ előtt Krisztus csodálatos kegyelmét és szeretetét. Az ember megváltásáért fizetett végtelen ár Isten szeretetét bizonyítja. A dicsőséges megváltási terv bőségesen gondoskodik az egész világ megmentéséről. A bűnös és eltévelyedett ember tökéletessé válhat Jézusban, ha megbocsátást nyer Istentől, aki Krisztus igazságosságát tulajdonítja neki.

Jézus minden irgalmas tettének az volt a célja, hogy bemutassa az embereknek Isten jóságos és szülői vonásait… Jézus meg szeretné értetni velünk az Atya szeretetét, ezért bemutatja az Ő szülői kegyelmét, hogy így vonjon hozzá bennünket. Azt szeretné, hogy látókörünk teljességét az Atya jellemének tökéletessége töltse be… Jézus egyedül az emberek között élve tárhatta fel mennyei Atyja irgalmát és együttérző szeretetét, hiszen az isteni kegyelem kizárólag jóságos tetteken keresztül volt megmutatható.

Krisztus azért jött el a világba, hogy kinyilvánítsa az Atya szeretetét, és minden ember szívét magához vonzza… Az első lépés az üdvösséghez, hogy válaszolunk Krisztus vonzó szeretetére… Krisztus azért vonja magához az embert szeretetének kinyilatkoztatása által, hogy megismerje a megbocsátás örömét és Isten békéjét. Ha az ember válaszol Krisztus hívására, és a kegyelmébe helyezi az életét, akkor lépésről lépésre fogja vezetni, mígnem teljesen megismeri Őt, s ez az örök élet.

Imaszoba 2015 04 22

Mindenki számára elérhető
 

„Akiben van a mi bátorságunk és bizodalommal való menetelünk Istenhez az Őbenne való hit által” Ef 3:12

Sokan bizonytalanodnak és csüggednek el még azok közül is, akik őszintén vágynak az életszentségre és szívbéli tisztaságra… Időnként erőt vesz a lelkünkön a sötétség és az elcsüggedés, és néha el is kívánna sodorni bennünket, de ne adjuk fel bizalmunkat. Érzések ide vagy oda, tekintsünk fel Jézusra! Törekedjünk hűséggel elvégezni minden ismert kötelességünket, majd nyugodjunk meg békésen Isten ígéreteiben.

Időnként előfordulhat, hogy a méltatlanság érzése fenyegetően átjárja egész lelkünket, de ez nem bizonyíték arra, hogy Isten megváltozott volna irányunkban, vagy mi változtunk volna meg Isten felé. Ne törekedjünk arra, hogy agyunkat az érzéseknek egy bizonyos szintjére serkentgessük. Lehet, hogy a mai napon nem érzünk a tegnapihoz hasonló békességet és örömöt, de hit által megragadhatjuk Krisztus kezét, és a sötétben éppoly teljességgel bízhatunk benne, mint a világosság idején.

Sátán azt suttoghatja, túlságosan nagy bűnös vagy ahhoz, hogy Krisztus üdvözítsen. Miközben elismered, hogy valóban bűnös és méltatlan vagy, ekként válaszolhatsz a kísértőnek: „Az engesztelőáldozat érdeméért Megváltómként kapaszkodhatok Krisztusba. Nem saját érdemeimben bízom, hanem Jézus drága vérében, amely megtisztítja az életemet. Ebben a pillanatban Krisztusra vetem gyámoltalan és tehetetlen tekintetemet”…

Ne csüggesszen el, ha keménynek találod a szívedet. Minden akadály, minden belső ellenség növeli benned a Krisztusra való szükséged felismerését. Krisztus azért jött, hogy elvegye a kőszívedet, és hússzívet adjon helyette. Tekints különös kegyelmére sajátos hibáid leküzdéséhez. Amikor körülvesz a kísértés, állhatatosan mondj ellent a gonosz sugallatoknak… Kiálts a Megváltóhoz segítségért, hogy feláldozhass minden bálványt, és felhagyj minden kedvelt bűnöddel. Hitszemed lássa meg az Atya trónja mellett álló Jézust, amint érted könyörögve felmutatja megsebzett kezeit. Hidd, hogy a drága Megváltón keresztül erőhöz juthasz…

Ha arra szoktatnánk az elménket, hogy időzzön többet Krisztussal és a Menny világával kapcsolatos gondolatokon, hatalmas támaszt és lendületet kapnánk az Úr csatáinak megvívásához… Krisztus szépsége mellett minden földi vonzalom sekélyesnek tűnne előttünk.

Imaszoba 2015 4 15

Együtt érző főpap
 

„Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orcád előtt” Zsolt 9:4

Nem tudjuk felfogni Isten nagyságát és bölcsességét, sem szemünk elé képzelni azt a mérhetetlen távolságot, ami a Teremtő és kezének teremtményei között tátong. Aki a mennyekben lakik, a világegyetem uralkodói jogarát tartja a kezében, nem a mi véges mértékünk szerint ítél, és nem a mi számításunkkal számol. Tévedünk, ha azt képzeljük, hogy ami nekünk jelentős, Istennek is fontos, és ami nekünk kicsiny, az az Ő szemében is az…

Egy bűntett sem jelentéktelen Isten szemében. A részegest lenézik, és rámondják, hogy bűne kizárja őt a Mennyből. Ugyanakkor a büszkeség, önzés és irigykedés megrovás nélkül burjánzik, holott ez a fajta bűn különösen sérti Istent… Tisztánlátásra van szükségünk, hogy az Úr mértéke szerint mérhessük le a bűnt.

Most, amíg tart a próbaidő, nem helyes ítéletet mondani másokról, és példaképnek tekinteni magunkat. Krisztus a példakép, kövessük Őt, lépjünk az Ő nyomdokaiba. Vallhatjuk ugyan a jelenvaló igazság valamennyi pontját, de ha nem valósítjuk meg ezt az igazságot, semmi hasznunk belőle. Ne kárhoztassunk másokat, ez nem a mi dolgunk, hanem szeressük egymást, és imádkozzunk egymásért. Ha látjuk, hogy valamelyikünk eltévelyedik az igazságtól, sirassuk azt a személyt úgy, ahogyan Krisztus is sírt Jeruzsálem felett.

Nézzük meg, mit mond mennyei Atyánk a tévelygőkről. „Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyat szelídségnek lelkével; ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is” (Gal 6:1).

Jézus úgy gondoskodik mindenkiről, mintha egyedül az a személy élne a Föld színén. Mint Isten, hatalmas erőt fejt ki értünk. Mint idősebb fivérünk, együtt érez minden bánatunkkal. A Menny fensége nem zárkózik el az elzüllött, bűnös emberiségtől. Főpapunk nem olyan büszke, hogy ne venne észre bennünket, és ne rokonszenvezne velünk, hanem olyan valaki, aki megkísértetett mindenekben, mégis ártatlan maradt.

Imaszoba 2015 04 08

Szeráfok a trón körül
 

„Látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot”

Ésa 6:1

Amikor Isten Ésaiást üzenettel akarta elküldeni népéhez, előzetesen látásban betekintést engedett a prófétának a szentek szentjébe. Úgy tűnt fel előtte, mintha hirtelen felemelnék vagy elhúznák az ajtó és a templom belső függönyét, és ő betekinthet a szentek szentjébe, amelybe még a próféta sem tehette be a lábát. Látásban látta Jahvét ülni egy magas, felemeltetett trónon, mialatt dicsőségének palástja betöltötte a templomot. A trón körül szeráfok álltak, mint őrizői a nagy Királynak, és visszasugározták az őket körülvevő dicsőséget. Amikor dicsénekeik az imádás hangján felhangzottak, a kapu oszlopai megrendültek, mintegy földrengéstől rázkódtatva. Tiszta, bűntől be nem szennyezett ajakkal zengték ezek az angyalok az Úr dicsőségét. „Szent, szent, szent a seregek Ura, teljes mind a széles Föld az Ő dicsőségével!” (Ésa 6:3)

A trón körül álló szeráfokat olyan áhítatos tisztelet tölti be, amikor megpillantják Isten dicsőségét, hogy még egy pillanatig sem tekintenek magukra csodálattal. Dicsénekük az urak Urának szól, amint a jövőbe néznek, amikor majd az egész Föld megtelik az Úr dicsőségével, és tiszta harmóniában hangzik fel győzelmes énekük. „Szent, szent, szent a seregek Ura!” Boldogságukat az jelenti, hogy dicsőítik az Urat. Nem kívánnak egyebet, mint a közelségében maradni, és tetszésében részesülni.

A világot, amelyet Sátán magáénak mondott, és amely fölött kegyetlen kényúrként uralkodott, Isten Fia a szeretetével vette körül, s egy hatalmas győzelem által ismét Isten uralma alá helyezte. Az el nem bukott világok megszámlálhatatlan serege dicsőítő énekeket zengett Istennek és a Báránynak, amikor ezt a győzelmet kivívta. Örvendeztek, hogy a bukott emberiség előtt megnyílt az üdvösség útja, s hogy az Úr megváltja a Földet a bűn átkától. Mennyivel inkább örvendezniük kell azoknak, akik ebben a csodálatos szeretetben részesülnek!

Hogyan kételkedhetünk, hogyan veszíthetjük el bizonyosságunkat, hogyan is érezhetjük hát, hogy árvák vagyunk?