Imaszoba 2015 06 17

Megtartó hatalom

„Ti vagytok a Föld sói”Mt 5:13

Krisztusnak e szavai által megérthetünk valamit abból, miben áll az emberi befolyás értéke. Mi is dolgozhatunk Krisztus befolyása szerint, és mi is felemelhetjük a gyengéket, miként Ő tette. Életünkkel helyes elveket adhatunk át az embereknek. Ellenállhatunk a világi romlás áradatának. Szétáraszthatjuk azt a kegyelmet, amely egyedül Krisztustól származhat. Felemelhetjük és megédesíthetjük mások életét és jellemét a komoly hittel és szeretettel párosuló tisztaság példájának hatalma által. Isten népe gyakoroljon megújító, megtartó hatalmat a világban! Befolyásával ellen kell állnia a gonoszság pusztító és megrontó hatalmának…

Isten népének munkája a világban a gonoszság visszaszorítása és az emberiség felemelése, megtisztítása és nemesítése. A kedvesség, szeretet és jóság elveinek ki kell szakítania az önzés minden egyes rostját, ami áthatotta a társadalmat, és romlást hozott az egyházba… Az emberek meg fogják nyitni szívüket az igazság és szeretet mennyei befolyásának hatására, hogy ezek az elvek rajtuk keresztül is továbbterjedjenek, mint a sivatag patakja, amely mindenkit felüdít, és frissességet teremt ott, ahol most a kopárság és szárazság az úr. Az Isten útját megtartók befolyása olyan messzire hat, mint az örökkévalóság. Istennek ezek a gyermekei magukkal viszik a mennyei béke vidámságát, és kiárasztják annak időálló, felüdítő és megvilágosító erejét.

Nyílt befolyásra van szükség. Krisztus ezt mondja: "Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Mt 5:16)

A Krisztust befogadókról sugárzó világosság nem önmagukból ered, hanem a világ világosságától és éltető erejétől… Jézus a világosság, az élet, a szentség és megszentelődés mindazok számára, akik hisznek benne. Krisztus világosságát el kell nyerni, és bele kell vinni minden jó munkába. Krisztus kegyelme különböző módokon szintén a Föld sójához hasonlóan hat. Ahová eljut ez a só, otthonokba és közösségekbe, megtartó erőt fog árasztani minden jó megőrzésére és minden gonosz elpusztítására. Az igazi vallás világosság és só a Föld számára…

A kegyelem és ismeret forrása megállás nélkül buzog, kiapadhatatlanul. Az Úr ilyen bőséges és teljes forrásból táplál bennünket.

imaszoba 2015 06 10

A bűnös felemelése

„De majd nagyobb kegyelmet ád; ezért mondja:

Az Isten a kevélyeknek ellenük áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád” Jak 4:6

Máriát nagyon bűnösnek tekintették, Krisztus azonban ismerte az életét alakító körülményeket. A remény minden szikráját
kiolthatta volna a lelkében, de nem tette, sőt Ő emelte föl a kétségbeesésből, a romlásból. Hétszer dorgálta meg a nő szívét és értelmét uraló démonokat; ezt Mária hallotta. Hallotta Jézus erős kiáltását Atyjához az ő érdekében. Tudta, mennyire sérti a bűn az Ő szeplőtlen tisztaságát, s az Ő erejével győzött.

Amikor ügye az emberek szemében reménytelennek tűnt, Krisztus meglátta Máriában a képességet a jóra. Látta jellemének jobb vonásait. A megváltási terv nagy lehetőségekkel ruházta fel az emberiséget, és Máriában ezek a lehetőségek váltak valóra később. Jézus kegyelme által az asszony az isteni természet részese lett. Aki elbukott, akinek értelme démonok lakhelye volt, az a szolgálattal, barátsággal nagyon közel került a Megváltóhoz. Mária volt az, aki a lábánál ült, és tanult tőle. Mária volt az, aki a drága kenetet a fejére öntötte, lábát könnyeivel mosta. Mária állt a kereszt mellett, s követte Őt a sírig. Feltámadása után Mária jött elsőként a sírhoz. Mária hirdette elsőnek a feltámadott Megváltót.

Jézus minden lélek körülményeit ismeri. Mondhatod: bűnös vagyok, nagyon bűnös. Az lehetsz, de minél rosszabb vagy, annál inkább szükséged van Jézusra. Ő nem fordul el a síró, megtört szívű emberektől. Senkinek sem mondja el mindazt, amit kibeszélhetne, de minden remegő léleknek megparancsolja, hogy vegyen bátorságot. Ingyen megbocsát mindenkinek, aki bocsánatért és megújulásért jő hozzá… A menedékért hozzá forduló embert Jézus a vádaskodó, viszálykodó nyelvek
fölé emeli. Sem ember, sem gonosz angyal nem vonhatja felelősségre ezeket a személyeket. Krisztus egyesíti őket a saját isteni-emberi természetével.

Akik rendíthetetlen állhatatossággal igyekeznek megszerezni a krisztusi jellemvonásokat, azokhoz Isten angyalokat küld, hogy nagyobb ismeretre tanítsák őket Jézus jelleméről, munkájáról, hatalmáról, kegyelméről és szeretetéről. Ekként válnak az Ő természetének részeseivé.

Imaszoba 2015 6 3

Nehézség idején

„Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek”Jak 1:12

A sötétség erői veszik körül az embert, hogy eltakarják szeme elől Jézust. Olykor nem tehetünk mást, mint bánattal és megdöbbenéssel telten várjuk, míg a felhő elvonul. Ezek az időszakok néha borzalmasak. Reményünk meghiúsul, és kétségbeesés kerít hatalmába minket. Ezekben a rettenetes órákban meg kell tanulnunk bízni és teljesen az elfedező áldozat érdemére hagyatkozni. Tekintsünk a megfeszített és feltámadt Üdvözítő érdemeire! Ha ezt tesszük, soha el nem veszhetünk. Soha! Könnyű erősnek lennünk a kegyelemben akkor, amikor fény árad az ösvényünkre. Amikor viszont körülvesz bennünket a homály és sötétség, és türelmesen kell várakoznunk a reménységben, olyan hitre és átadottságra van szükségünk, amely megkívánja, hogy akaratunk elmerüljön Isten akaratában. Túlságosan hamar elcsüggedünk, és szívünk mélyéből kérjük a próba eltávolítását, ahelyett, hogy türelemért és kegyelemért könyörögnénk a próba elviseléséhez és a győzelem kivívásához.

Akik teljes szívvel, lélekkel és értelemmel fordulnak Istenhez, nyugodt biztonságra lelnek Őbenne… Isten ismeri szükségleteinket, és azt is tudja, hogy mit vagyunk képesek elviselni. Az általa megengedett próbák és nehézségek elhordozásához kegyelme által erőt ad. Szüntelenül azért imádkozom, hogy nagyobb közelségben lehessek Istenhez.

A szerető Isten igyekszik kifejleszteni bennünk Lelkének drága ajándékait. Megengedi, hogy zaklatás és nehézség érjen minket, de nem átokként, hanem a legnagyobb áldásként. Minden kísértés, amelynek ellenállunk, minden bátran elviselt próba új tapasztalattal gazdagít, és elősegíti jellemünk építését. Aki isteni erővel ellenáll a kísértésnek, az az ég és Föld előtt Krisztus kegyelme hatékonyságát nyilatkoztatja ki.

Akik Isten vezetésére bízzák, és szolgálatára szentelik életüket, sohasem kerülhetnek olyan helyzetbe, ami Isten gondviselésén kívül esik. Bármilyen legyen is a helyzetünk, ha Igéjének cselekvői vagyunk, van vezetőnk, aki igazgatja utunkat; bármilyen bonyolult is a problémánk, biztos tanácsadónk van; bármi a bánatunk, veszteségünk, vagy bármilyen elhagyatottak vagyunk is, együttérző barátunk van.

Imaszoba 2015 05 27

Erősítés és bátorítás

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít”

Fil 4:13

Az Úr készséggel árasztja ránk kegyelmének csodálatos megnyilvánulásait, azért, hogy bátorítsa és megerősítse az őszinte, alázatos munkást. Krisztus tanítványai tudatában voltak tehetetlenségüknek. Alázatos, buzgó imában kapaszkodtak tehát gyengeségükben az Ő erejébe. Tudatlanságukat bölcsességével, méltatlanságukat igazságosságával és szegénységüket felmérhetetlen gazdagságával kapcsolták egybe. Ily módon megerősödve és felvértezve haladtak előre a Mester szolgálatában.

Mindent, amivel az ember rendelkezik, Isten adott neki, és aki Isten dicsőségére fordítja képességeit, azt Isten eszközként használja fel a jó véghezvitelére. Azonban nem tudunk vallásos életet élni ima nélkül, sem a vallásos kötelességek teljesítése nélkül, mint ahogy testi erőnket sem tudjuk fenntartani testi táplálék nélkül. Feltétlenül az élő szőlőtőből kell erőt nyernünk, és Isten asztalához kell ülnünk, ha táplálkozni akarunk…

Kérve kérlek benneteket, hogy fáradozzatok, egyedül Isten dicsőségével törődve. Támaszkodjatok az ő erejére, kegyelmére és hatalmára. A Szentírás kutatásával és komoly imával igyekezzetek világosan megérteni, majd hűségesen teljesíteni kötelességeteket. Feltétlen hűséget kell gyakorolnotok az apró dolgokban is, hiszen ezzel tesztek szert megbízhatóságra a komolyabb felelősséggel kapcsolatban… Az élet minden eseményének súlyos szerepe van a jó vagy a rossz irányában. Engedjük, hogy az élet mindennapos próbái neveljék gondolkodásunkat, hogy erőnk legyen helytállni bármilyen nehéz helyzetben is. A próba és veszély napján erősnek kell lennünk, hogy szilárdan kiálljunk az igazság mellett, minden ellenséges befolyástól függetlenül.

Jézus csak akkor vállalja fel terheink elhordozását, ha bízunk benne. Így hívogat bennünket: „Jöjj hozzám, megterhelt és megfáradt lélek! Add át nekem terhedet! Bízzál bennem, és én elvégzem azt a munkát, aminek az elvégzésére az ember képtelen volna!” Bízzunk Krisztusban! Az aggodalom vak, és nem látja meg a jövőt. Jézus azonban látja a véget a kezdetektől, és minden bajban van előre elkészített útja az enyhülésre. Krisztusban lakozva mindenre képessé válunk az által, aki megerősít minket.

Imaszoba 2015 05 20

Az egyház egysége

„Különböző és idegen tudományok által ne hagyjátok magatokat félrevezettetni, mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív” Zsid 13:9

Az Úr bölcsességében úgy rendezte, hogy a hívőket szoros kapcsolat fűzze össze; keresztényt kereszténnyel, gyülekezetet gyülekezettel. Így lehetséges csak, hogy az ember Istennel együtt dolgozhasson. Így rendelnek alá minden eszközt a Szentléleknek, és valamennyi hívő rendszeres, jól irányzott törekvésben egyesülve közölheti a világgal Isten kegyelmének örömhírét.

Isten egyénenként bánik velünk, kiszabja mindenkinek a munkáját. Tanuljon mindenki Istentől az Ő kegyelme által, minden lélek munkálja az életszentségét, tartson élő kapcsolatot az Atyával és a Fiúval…

Noha tény, hogy az Úr egyénenként vezet, ám az is igaz, hogy egy népet vezet ki, éspedig nem néhány elkülönült egyént itt és ott, akik közül az egyik ezt, a másik pedig azt hiszi. Isten angyalai végzik a rájuk bízott feladatot. A harmadik angyal kivezet és megtisztít egy népet, s ez a nép vele egyesülten cselekszik…

Néhányan azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy mialatt az idők végéhez közeledünk, Istennek minden egyes gyermeke, minden vallási szervezettől függetlenül járjon el. Ám engem kioktatott az Úr, hogy művünkben ilyesmi nem létezhet. Nem lehet minden ember független… És annak érdekében, hogy az Úr műve egészségesen és biztosan haladhasson, népének szorosan össze kell tartania.

A gyülekezet tagjai tartsák szent kötelezettségüknek, hogy féltőn őrködjenek Isten ügyének érdekei fölött… Jézus utat nyitott mindenki előtt, hogy szent bölcsességre, kegyelemre és erőre tehessen szert. Ő a példaképünk mindenben, ezért semminek sem szabadna elterelni gondolatainkat az élet legfőbb céljától, vagyis attól, hogy Krisztus éljen a lelkünkben, és lágyítsa meg a szívünket. Ha eljutunk erre a pontra, a gyülekezet valamennyi tagjának és az igazság minden hitvallójának jelleme, beszéde és cselekedete krisztusi lesz.

Imaszoba 2015 05 13

Az önzés feladása
 

„Oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, amely a képmutatás” Lk 12:1

A farizeusok képmutatása önzésükből eredt. Életük célja az önfelmagasztalás volt… A tanítványok, bár külsőleg mindent elhagytak Jézus kedvéért, azonban nem szűntek meg nagy dolgokat igényelni maguknak… Ha a kovász teljesen kifejtheti hatását, romlást, pusztulást okoz, ugyanezt teszi az önző lelkület is; beszennyezi és tönkreteszi a lelket.

Urunk mai követői között is, csakúgy, mint régen, mennyire elterjedt ez az alattomos, leplezett bűn! Milyen gyakran beszennyezi Krisztusért végzett szolgálatunkat, egymással való közösségünket az önfelmagasztalás titkos vágya!… Krisztus figyelmeztető szavai saját tanítványaihoz szólnak: „Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától!” (Mk8:15)… Csakis Isten ereje képes száműzni az önzést és a képmutatást.

Amikor Júdás a tanítványokhoz csatlakozott, még nem volt érzéketlen Krisztus jellemének szépsége iránt. Érezte az isteni erő befolyását, amely embereket vonzott a Megváltóhoz… Jézus olvasott Júdás szívében. Ismerte a bűn mélységét, ahova Júdás süllyed, ha Isten kegyelme nem szabadítja meg. Amikor kapcsolatba lépett ezzel a férfival, oda helyezte, ahol nap mint nap érintkezésbe kerülhet az Ő túláradó, önzetlen szeretetével. Ha megnyitja szívét Krisztusnak, az isteni kegyelem száműzi az önzés démonát, és Júdás is Isten országának alattvalója lehet.

Senki sem volt annyira felmagasztalt, mint Krisztus, de Ő mégis lehajolt, hogy teljesítse a legmegalázóbb szolgálatot… Jézus maga állította elénk az alázatosság példáját. Nem akarta ezt a fontos dolgot emberekre bízni. Olyan sok és nagy kihatása és következménye volt ennek a kérdésnek, hogy Ő maga, aki egyenlő volt Istennel, tanítványai szolgájaként járt el. Miközben követői a legmagasabb helyért versengtek, Krisztus, aki előtt minden térdnek meg kell hajolni, és egyszer meg is hajol minden térd; akinek szolgálatát az angyalok megtiszteltetésnek tekintették, lehajolt, hogy megmossa azok lábait, akik Uruknak mondták őt. Krisztus még elárulója lábait is megmosta… Egész életét a szolgálat törvénye szerint élte le. Mindenkin segített, és mindenkinek szolgált. Krisztus így élte, így töltötte be Isten törvényét. Példájával megmutatta, hogy miként kell nekünk is engedelmeskednünk Isten törvényének.

Imaszoba 2015 05 06

Alázat és szent félelem
 

„Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?” Zsolt 89:7

Alázatnak és tiszteletnek kell jellemeznie azok viselkedését, akik Isten jelenlétében állnak. Jézus nevében bizalommal járulhatunk Isten elé, de nem közelíthetjük meg őt elbizakodottan, mintha egy szinten lenne velünk. Vannak, akik úgy szólítják meg a nagy, mindenható és szent Istent – aki a megközelíthetetlen mennyei világosságban lakozik –, mintha velük egyenlő vagy alsóbbrendű lény volna. Vannak, akik úgy viselkednek Isten házában, ahogy nem mernének viselkedni egy földi uralkodó termében. Ezek az emberek gondolják meg, hogy az előtt az Isten előtt állnak, akit a szeráfok magasztalnak, aki előtt még az angyalok is eltakarják orcájukat. Istent nagy tiszteletben kell részesítenünk, és mindazok, akik jelenlétének tudatában vannak, alázattal hajolnak meg előtte.

Néhányan az alázat jelének tartják, ha Istent olyan közönséges módon szólítják meg, mintha emberi lénnyel beszélnének. Isten nevét szentségtelenítik meg azáltal, hogy szükségtelenül és tiszteletlenül ismétlik imájukban a „Mindenható Isten” kifejezést, azokat a tiszteletet keltő, megszentelt szavakat, amelyeket az ajak csak szelíd hangon és szent félelemmel ejthetne ki…

A hit szívből jövő imáját a Menny meghallgatja, és megválaszolja a Földön. Isten ismeri az emberiség szükségleteit. Előbb tudja, mint ahogy kérjük tőle. Látja a lélek harcát a kételyekkel és a kísértéssel. Észreveszi a kérő őszinteségét. Elfogadja a lélek alázatát és szenvedését. Így szól: „Arra tekintek én, aki szegény és megtört lelkű, és aki beszédemet rettegi”(Ésa 66:2).

Előjogunk, hogy bizalommal imádkozzunk, ahogyan a Lélek megfogalmazza kéréseinket. Szükségleteinket egyszerűen tárjuk az Úr elé, és támaszkodjunk hittel az ígéreteire…

Imánk gyengéd és szeretetteljes legyen. Ha az Üdvözítő szeretetének mélyebb és bővebb ismeretét óhajtjuk, akkor kiáltsunk Istenhez nagyobb bölcsességért. Ha volt valaha szükség megindító imára és prédikációra, az ma van. Minden dolog vége elérkezett. Ha látnánk annak szükségességét, hogy teljes szívből keressük az Urat, akkor meg is találnánk Őt. Bárcsak megtaníthatná népét imádkozni az Úr!

Imaszoba 2015 04 29

Isten magához von minket
 

„Örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat” Jer 31:3

Az élet és dicsőség Ura emberi természetet öltött istenségére, hogy megmutassa az embernek, Isten Krisztus odaajándékozása által kapcsol bennünket magához. Az Istennel való kapcsolat nélkül senki sem lehet boldog. A bukott embernek meg kell tanulnia, hogy a mennyei Atya mindaddig nem lehet elégedett, amíg a szeplőtelen Bárány érdemei által átformált bűnbánó embert magához nem öleli végtelen szeretetében.

A mennyei seregek ezért munkálkodnak minden erejükkel. Vezérük irányítása mellett azért dolgoznak, hogy visszatereljék a helyes útra azokat, aki törvényszegésük által elszakították magukat mennyei Atyjuktól. A megváltási terv feltárja a világ előtt Krisztus csodálatos kegyelmét és szeretetét. Az ember megváltásáért fizetett végtelen ár Isten szeretetét bizonyítja. A dicsőséges megváltási terv bőségesen gondoskodik az egész világ megmentéséről. A bűnös és eltévelyedett ember tökéletessé válhat Jézusban, ha megbocsátást nyer Istentől, aki Krisztus igazságosságát tulajdonítja neki.

Jézus minden irgalmas tettének az volt a célja, hogy bemutassa az embereknek Isten jóságos és szülői vonásait… Jézus meg szeretné értetni velünk az Atya szeretetét, ezért bemutatja az Ő szülői kegyelmét, hogy így vonjon hozzá bennünket. Azt szeretné, hogy látókörünk teljességét az Atya jellemének tökéletessége töltse be… Jézus egyedül az emberek között élve tárhatta fel mennyei Atyja irgalmát és együttérző szeretetét, hiszen az isteni kegyelem kizárólag jóságos tetteken keresztül volt megmutatható.

Krisztus azért jött el a világba, hogy kinyilvánítsa az Atya szeretetét, és minden ember szívét magához vonzza… Az első lépés az üdvösséghez, hogy válaszolunk Krisztus vonzó szeretetére… Krisztus azért vonja magához az embert szeretetének kinyilatkoztatása által, hogy megismerje a megbocsátás örömét és Isten békéjét. Ha az ember válaszol Krisztus hívására, és a kegyelmébe helyezi az életét, akkor lépésről lépésre fogja vezetni, mígnem teljesen megismeri Őt, s ez az örök élet.

Imaszoba 2015 04 22

Mindenki számára elérhető
 

„Akiben van a mi bátorságunk és bizodalommal való menetelünk Istenhez az Őbenne való hit által” Ef 3:12

Sokan bizonytalanodnak és csüggednek el még azok közül is, akik őszintén vágynak az életszentségre és szívbéli tisztaságra… Időnként erőt vesz a lelkünkön a sötétség és az elcsüggedés, és néha el is kívánna sodorni bennünket, de ne adjuk fel bizalmunkat. Érzések ide vagy oda, tekintsünk fel Jézusra! Törekedjünk hűséggel elvégezni minden ismert kötelességünket, majd nyugodjunk meg békésen Isten ígéreteiben.

Időnként előfordulhat, hogy a méltatlanság érzése fenyegetően átjárja egész lelkünket, de ez nem bizonyíték arra, hogy Isten megváltozott volna irányunkban, vagy mi változtunk volna meg Isten felé. Ne törekedjünk arra, hogy agyunkat az érzéseknek egy bizonyos szintjére serkentgessük. Lehet, hogy a mai napon nem érzünk a tegnapihoz hasonló békességet és örömöt, de hit által megragadhatjuk Krisztus kezét, és a sötétben éppoly teljességgel bízhatunk benne, mint a világosság idején.

Sátán azt suttoghatja, túlságosan nagy bűnös vagy ahhoz, hogy Krisztus üdvözítsen. Miközben elismered, hogy valóban bűnös és méltatlan vagy, ekként válaszolhatsz a kísértőnek: „Az engesztelőáldozat érdeméért Megváltómként kapaszkodhatok Krisztusba. Nem saját érdemeimben bízom, hanem Jézus drága vérében, amely megtisztítja az életemet. Ebben a pillanatban Krisztusra vetem gyámoltalan és tehetetlen tekintetemet”…

Ne csüggesszen el, ha keménynek találod a szívedet. Minden akadály, minden belső ellenség növeli benned a Krisztusra való szükséged felismerését. Krisztus azért jött, hogy elvegye a kőszívedet, és hússzívet adjon helyette. Tekints különös kegyelmére sajátos hibáid leküzdéséhez. Amikor körülvesz a kísértés, állhatatosan mondj ellent a gonosz sugallatoknak… Kiálts a Megváltóhoz segítségért, hogy feláldozhass minden bálványt, és felhagyj minden kedvelt bűnöddel. Hitszemed lássa meg az Atya trónja mellett álló Jézust, amint érted könyörögve felmutatja megsebzett kezeit. Hidd, hogy a drága Megváltón keresztül erőhöz juthasz…

Ha arra szoktatnánk az elménket, hogy időzzön többet Krisztussal és a Menny világával kapcsolatos gondolatokon, hatalmas támaszt és lendületet kapnánk az Úr csatáinak megvívásához… Krisztus szépsége mellett minden földi vonzalom sekélyesnek tűnne előttünk.

Imaszoba 2015 4 15

Együtt érző főpap
 

„Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orcád előtt” Zsolt 9:4

Nem tudjuk felfogni Isten nagyságát és bölcsességét, sem szemünk elé képzelni azt a mérhetetlen távolságot, ami a Teremtő és kezének teremtményei között tátong. Aki a mennyekben lakik, a világegyetem uralkodói jogarát tartja a kezében, nem a mi véges mértékünk szerint ítél, és nem a mi számításunkkal számol. Tévedünk, ha azt képzeljük, hogy ami nekünk jelentős, Istennek is fontos, és ami nekünk kicsiny, az az Ő szemében is az…

Egy bűntett sem jelentéktelen Isten szemében. A részegest lenézik, és rámondják, hogy bűne kizárja őt a Mennyből. Ugyanakkor a büszkeség, önzés és irigykedés megrovás nélkül burjánzik, holott ez a fajta bűn különösen sérti Istent… Tisztánlátásra van szükségünk, hogy az Úr mértéke szerint mérhessük le a bűnt.

Most, amíg tart a próbaidő, nem helyes ítéletet mondani másokról, és példaképnek tekinteni magunkat. Krisztus a példakép, kövessük Őt, lépjünk az Ő nyomdokaiba. Vallhatjuk ugyan a jelenvaló igazság valamennyi pontját, de ha nem valósítjuk meg ezt az igazságot, semmi hasznunk belőle. Ne kárhoztassunk másokat, ez nem a mi dolgunk, hanem szeressük egymást, és imádkozzunk egymásért. Ha látjuk, hogy valamelyikünk eltévelyedik az igazságtól, sirassuk azt a személyt úgy, ahogyan Krisztus is sírt Jeruzsálem felett.

Nézzük meg, mit mond mennyei Atyánk a tévelygőkről. „Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyat szelídségnek lelkével; ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is” (Gal 6:1).

Jézus úgy gondoskodik mindenkiről, mintha egyedül az a személy élne a Föld színén. Mint Isten, hatalmas erőt fejt ki értünk. Mint idősebb fivérünk, együtt érez minden bánatunkkal. A Menny fensége nem zárkózik el az elzüllött, bűnös emberiségtől. Főpapunk nem olyan büszke, hogy ne venne észre bennünket, és ne rokonszenvezne velünk, hanem olyan valaki, aki megkísértetett mindenekben, mégis ártatlan maradt.

Imaszoba 2015 04 08

Szeráfok a trón körül
 

„Látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot”

Ésa 6:1

Amikor Isten Ésaiást üzenettel akarta elküldeni népéhez, előzetesen látásban betekintést engedett a prófétának a szentek szentjébe. Úgy tűnt fel előtte, mintha hirtelen felemelnék vagy elhúznák az ajtó és a templom belső függönyét, és ő betekinthet a szentek szentjébe, amelybe még a próféta sem tehette be a lábát. Látásban látta Jahvét ülni egy magas, felemeltetett trónon, mialatt dicsőségének palástja betöltötte a templomot. A trón körül szeráfok álltak, mint őrizői a nagy Királynak, és visszasugározták az őket körülvevő dicsőséget. Amikor dicsénekeik az imádás hangján felhangzottak, a kapu oszlopai megrendültek, mintegy földrengéstől rázkódtatva. Tiszta, bűntől be nem szennyezett ajakkal zengték ezek az angyalok az Úr dicsőségét. „Szent, szent, szent a seregek Ura, teljes mind a széles Föld az Ő dicsőségével!” (Ésa 6:3)

A trón körül álló szeráfokat olyan áhítatos tisztelet tölti be, amikor megpillantják Isten dicsőségét, hogy még egy pillanatig sem tekintenek magukra csodálattal. Dicsénekük az urak Urának szól, amint a jövőbe néznek, amikor majd az egész Föld megtelik az Úr dicsőségével, és tiszta harmóniában hangzik fel győzelmes énekük. „Szent, szent, szent a seregek Ura!” Boldogságukat az jelenti, hogy dicsőítik az Urat. Nem kívánnak egyebet, mint a közelségében maradni, és tetszésében részesülni.

A világot, amelyet Sátán magáénak mondott, és amely fölött kegyetlen kényúrként uralkodott, Isten Fia a szeretetével vette körül, s egy hatalmas győzelem által ismét Isten uralma alá helyezte. Az el nem bukott világok megszámlálhatatlan serege dicsőítő énekeket zengett Istennek és a Báránynak, amikor ezt a győzelmet kivívta. Örvendeztek, hogy a bukott emberiség előtt megnyílt az üdvösség útja, s hogy az Úr megváltja a Földet a bűn átkától. Mennyivel inkább örvendezniük kell azoknak, akik ebben a csodálatos szeretetben részesülnek!

Hogyan kételkedhetünk, hogyan veszíthetjük el bizonyosságunkat, hogyan is érezhetjük hát, hogy árvák vagyunk?

Imaszoba 2015 4 1

Szivárvánnyal övezett trón
 

„És azonnal elragadtatám lélekben; és ímé, egy királyi szék vala letéve a Mennyben, és üle valaki a királyi székben… és a királyi szék körül szivárvány vala, látszatra smaragdhoz hasonló.”

Jel 4:2–3

Az ígéret magas trónt átívelő szivárványa örökkévaló bizonysága annak, miszerint „úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta… [ha] valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16). Ez tanúsítja a világegyetemnek, hogy Isten sohasem feledkezik meg a gonosszal küzdő népéről. Ez az erő és védelem biztosítéka a számunkra, amíg csak maga a trón fennáll.

Amiként az ég szivárványát a napsütés és a zápor egysége hozza létre, a trónt körülövező ív az irgalom és igazság egyesített hatalmát jelképezi. Nemcsak az igazságot kell fenntartani, mert az lerontaná az ígéret trón felett díszlő szivárványának dicsőségét, és az ember egyedül a büntetést látná meg a törvényből. Ha viszont nem lenne igazság és büntetés, akkor Isten kormányzatának alapja nem lehetne szilárd.

A megváltás az igazság és a kegyelem összefonódása által válik teljessé. E kettőnek a kapcsolódása mondatja velünk, amikor a világ Megváltójára és Jahve törvényére tekintünk: a te „kegyelmed naggyá tett engem” (2Sám 22:36). Tudjuk, hogy az evangélium tökéletes és teljes rendszer, amely bemutatja Isten törvényének változhatatlanságát... A kegyelem hívogat bennünket az Isten országának kapuin való bemenetelre, az igazság pedig meghozza áldozatát, hogy minden engedelmes ember teljes értékű kiváltságosaként lehessen a mennyei király gyermeke és a királyi család tagja.

Hittel tekintsünk fel a trónt övező szivárványra, amely mögött bevallott bűntetteink felhője lebeg. Az ígéret szivárványa biztosíték minden alázatos, töredelmes, hívő lélek számára, hogy élete Krisztuséval egy, és hogy Krisztus egy az Atyával. Isten haragja egyetlen lélekre sem zúdul, aki benne keres menedéket. Isten kijelentette: „Meglátom a vért, és elmegyek mellettetek.” „Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt, és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről” (2Móz 12:13; 1Móz 9:16).

Imaszoba 2015 03 25

Isten kegyelmének sáfárai
 

"Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak,

mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai."

1Pét 4:10

Isten kegyelmének ismerete, Igéjének igazsága és egyéb ajándéka is, mint például az idő és az anyagi javak, a képességek és befolyás, mind megannyi megbízatás Istentől, hogy dicsőségére és az emberek megmentésére használjuk azokat. Semmi sem sérti annyira a szüntelenül ajándékait osztó Istent, mint amikor látja, hogy valaki önző módon magának markolja mindezeket az ajándékokat, és semmit sem térít vissza az ajándékozónak. Jézus a Mennyben lakóhelyet készít az őt szeretőknek. Több, mint egyszerű lakóhely, egy egész ország lesz a miénk. De mindazoknak, akik öröklik majd az áldásokat, részt kell venni Krisztus önmegtagadó és önfeláldozó életében. Krisztus ügyében soha nem volt nagyobb szükség önfeláldozó tettekre, mint most, amikor a próbaidő órái rohamosan közelednek a befejezéshez, s a vég előtt el kell juttatnunk a világnak a kegyelem utolsó üzenetét...

Amit az emberek Isten bőkezűsége révén kapnak, mind Istené. Minden értékes és szép dolgot azért helyez a kezünkbe, hogy próbára tegye szeretetünket és kegyelme méltányolásának mértékét. Legyen az a gazdagság vagy értelem ajándéka, helyezzük készséggel hozott áldozatként Jézus lábához...

Bármit adunk is Istennek, azt Ő kegyelme és bőkezűsége folytán a javunkra írja, mint hűséges sáfárainak javára... Isten angyalai, akiknek az értelmi képességét nem felhőzte be a bűn, elismerik az ég adományait, mint amiket a legbőkezűbb ajándékozó dicsőítésének céljából kaptak. Az emberek jóléte Isten felségjogával kapcsolódik össze. Isten dicsősége az összes teremtett lény öröme és áldása. Ha Isten dicsőségét kívánjuk elősegíteni, akkor a lehető legfőbb jót segítjük elő, amiben csak részesülhetünk... Isten hív, hogy szolgálatában szenteljük meg minden tőle nyert tehetségünket és képességünket. Azt akarja, hogy Dáviddal együtt mondjuk: "Tőled van minden, és amiket a te kezedből vettünk, azokat adtuk most néked" (1Krón 29:14).

Imaszoba 2015 03 18

Ábrahám és gyermekei

"Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök."

Gal 3:29

Ábrahámról azt írja a Szentírás, hogy "...Isten barátjának neveztetett," és "...atyja... mindazoknak, akik... hisznek"...Nagyon megtisztelő volt az a feladat, amelyre Isten Ábrahámot elhívta, hogy atyja legyen annak a népnek, amely századokon át védi és őrzi Isten igazságát a világ számára, annak a népnek, amelyen keresztül a megígért Messiás adventjével Isten megáldotta a Föld minden nemzetét.

Ábrahámot a környező népek hatalmas fejedelemként, bölcs és tehetséges vezetőként tisztelték. Nem zárta el befolyását a szomszédai elől. A bálványimádókétól élesen elütő élete és jelleme kedvező benyomást keltett az igaz hitről. Ábrahám rendíthetetlenül hű volt Istenhez; kedvessége és jóindulata pedig bizalmat és barátságot ébresztett; a lényéből áradó nagyság tiszteletet parancsolt, és megbecsülést vívott ki.

Vallását nem őrizte értékes kincsként féltékenyen, amelyet csak tulajdonosa élvez. Az igazi vallást az ember nem tarthatja meg csak önmagának, mert ez a lelkület ellentétben áll az evangélium elveivel. Ha Krisztus lakik a szívben, lehetetlen elrejteni vagy elhomályosítani jelenlétének fényét. Ellenkezőleg, egyre ragyogóbbá válik, amint a lelket körülvevő önzés és bűn ködét napról napra szétoszlatják az igazság Napjának fényes sugarai.

Isten népe az Ő képviselője a Földön, és Ő azt akarja, hogy e nép minden tagja fény legyen a világ erkölcsi sötétségében. Az egész országban, a kis- és nagyvárosokban és a falvakban szétszóródva ők Isten tanúi; azok a csatornák, amelyeken keresztül egy hitetlen világ megismerheti Isten akaratának és kegyelmének csodás dolgait. Ő azt akarja, hogy mindazok, akik a megváltás csodájában részesülnek, a küldöttei legyenek. A keresztény kegyessége képezi azt a normát, amelyből a világiak megítélik az evangéliumot. A türelmesen elviselt próbák, a hálásan fogadott áldások, a nemcsak alkalmi szelídség, kedvesség, irgalom és szeretet alkotja azt a fényt, amely a jellemből ragyog fel a világ előtt.

Imaszoba 2015 03 11

Isten gyermekei

"Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratjának jó kedve szerint, kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben."

Ef 1:5-6

A Föld alapjainak lefektetése előtt döntés született arról, hogy mindazok Isten gyermekeivé válhatnak, akik a bővölködő kegyelem megragadása által engedelmesek lesznek, és jellemük szentté és szeplőtelenné válik Isten előtt.

Isten szabad és fenséges kegyelmének köszönhetünk mindent. A kegyelem volt az a része a szövetségnek, amely lehetővé tette örökbe fogadásunkat. Az Üdvözítő kegyelme teszi lehetővé megváltásunkat, újjászületésünket és azt, hogy Krisztus örököstársai lehetünk.

Ha teljesen hisszük, hogy örökbe fogadás által Istené lettünk, már most a Menny előízét élvezhetjük... Isten közelségében járunk, és édes közösséget ápolunk vele. Közelről megismerjük együttérző és gyöngéd lényét, és szívünk összetörik és meglágyul a nekünk adott szeretet gondolatára. Igazán érezzük a lelkünkben lakozó Krisztust. Mi is Őbenne vagyunk, és otthon érezzük magunkat mellette... Tapasztalatból ismerjük Isten szeretetét, ezért megpihenünk abban. Semmilyen szó nem írhatja le ezt a minden ismeretet meghaladó szeretetet. Egyek vagyunk Krisztussal. Életünk el van rejtve vele Istenben. Bizonyosságunk van afelől, hogy amikor Ö, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt mi is megjelenünk dicsőségben. Mivel erős bizodalmunk van benne, atyánknak nevezhetjük Istent.

Mindazok, akik beleszületnek a mennyei családba, bizonyos értelemben a mi Urunk, Jézus Krisztus testvérei. Krisztus szeretete köti össze egymással az Ö családjának tagjait. Ahol ez a szeretet nyilvánvalóvá lesz, ott feltárul, megmutatkozik ez az isteni kapcsolat...

Az emberek iránt való szeretetünk az Isten iránti szeretetünk földi kinyilatkoztatása. A dicsőség királya azért vált eggyé velünk, hogy ezt a szeretetet belénk plántálhassa, és egy család gyermekeivé tehessen bennünket. Amikor búcsúszavai beteljesednek, "Szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket" (Jn 15:12), amikor majd úgy szeretjük ezt a világot, ahogy Krisztus szerette, számunkra akkor teljesedik be Krisztus küldetése. Ekkor alkalmassá válunk a Menny számára, mert a Menny a szívünkben él.

Imaszoba 2015 03 04

A veszélyeztetett királyság

"Jézus azért, amint észrevette, hogy jönni akarnak, és őt elragadni, hogy
királlyá tegyék, ismét elvonult egymaga a hegyre" Jn 6:15

Az emberek ültek a füves síkságon a tavaszi alkonyatban, és ették az eledelt, amelyről Krisztus gondoskodott... Nincs emberi erő, amely öt árpakenyérből és két kis halból éhes emberek ezreinek elegendő ételt teremthetne. Ezt mondogatták egymás közt: "Bizonnyal ez ama próféta, aki eljövendő...a világra" (Jn 6:14). Legyőzheti a nemzeteket, s hozzájuttathatja Izráelt a vágyva vágyott uralomhoz.

Lelkesedésében a nép kész azonnal királlyá koronázni Öt. Látják, hogy nem igyekszik felhívni a figyelmet magára, vagy tisztességet szerezni önmagának... [és] attól tartanak, hogy sohasem fogja magának követelni Dávid trónját. Tanácskoznak, és abban egyeznek meg, hogy erőszakkal elragadják Öt, és kikiáltják Izráel királyának... Jézus azonban látja, mi van készülőben, és tudja, amit ők nem, hogy mi lenne az eredménye egy ilyen mozgalomnak... Ha trónra akarnák emelni, azt erőszak, lázadás követné, s a lelki ország munkálása akadályokba ütközne. Késlekedés nélkül véget kell vetni a mozgalomnak. Jézus magához szólítja tanítványait, s megparancsolja, hogy szálljanak hajóra, és azonnal térjenek vissza Kapemaumba, Ö pedig majd elbocsátja a népet...

Jézus most megparancsolja a sokaságnak, hogy oszoljanak. Viselkedése olyan határozott, hogy azonnal engedelmeskednek... Jézus királyi magatartása, néhány nyugodt parancsszava lecsillapítja a rajongást, s meghiúsítja terveiket. Felismerik benne a minden földi tekintély fölött álló hatalmat, és szó nélkül engedelmeskednek.

Amikor magára maradt, Jézus "felméne a hegyre, magányosan imádkozni"... Erőt kért, hogy bemutathassa az embereknek küldetésének isteni jellegét, és Sátán ne homályosíthassa el értelmüket, ne ronthassa meg ítélőképességüket... Lelki gyötrelmek és vívódások között imádkozott tanítványaiért... Népszerű ábrándokból táplálkozó, régen dédelgetett reményeikben a legfájdalmasabb, legmegalázóbb módon kellett csalódniuk. Ahelyett, hogy Dávid trónjára látnák Öt emelkedni, keresztre feszítésének lesznek a tanúi. Ez lesz valójában az igazi koronázás.

Imaszoba 2015 02 25

Velünk az Isten

"Ímé, a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten."

Mt 1:23

Az Úr Jézus Krisztus örök időktől fogva egy az Atyával. "Isten képmása", az Ö nagyságának, fenségének visszatükrözője; az Ő "dicsőségének világoltatása" (vö. 2Kor 4:4, 6). Jézus azért jött Földünkre, hogy ezt a dicsőséget kinyilatkoztassa. Eljött a bűn sötétjében bolyongó világunkba, hogy bemutassa Isten szeretetének világosságát; hogy legyen "VELÜNK AZ ISTEN". Ezért jövendölték róla, hogy "nevét Immánuelnek nevezik"...

Kicsiny világunk az egész mindenség tankönyve. Isten kegyelmének csodálatos terve, a megváltó szeretet titka az a tantárgy, amelybe "angyalok vágyakoznak betekinteni" (1Pét 1:12)~ és amelyet végtelen időkön át kutatni fognak. Mind a megváltottak, mind az el nem bukott lények számára Krisztus keresztje lesz az ismeret es a dicséret forrása. Meglátszik majd, hogy a Jézus arcán ragyogó dicsőség az önfeláldozó szeretet fénye. A Kálváriáról áradó világosságban látható meg, hogy az önmegtagadó szeretet törvénye az élet törvénye a Föld és a Menny számára egyaránt; s hogy Isten szívében van a forrása annak a szeretetnek, amely "nem keresi a maga hasznát"...

Jézus Atyja mellett maradhatott volna, megtarthatta volna mennyei dicsőségét s az angyalok hódolatát. Mégis, elhatározta, hogy leteszi jogarát Atyja kezébe, elhagyja a mindenség trónját, hogy világosságot hozzon a sötétségben tévelygőknek, és életet adjon az elveszendőknek...

E nagyszerű tervnek volt előzménye, a jelképek és a szimbólumok sora. Az égő csipkebokor, amelyben Krisztus Mózesnek megjelent, Istent nyilatkoztatta ki... Az örök irgalmú Isten a legszerényebb jelképbe burkolta dicsőségét, hogy Mózes meg' ne haljon, amikor rátekint. Ugyanígy érintkezett Isten Izráellel nappal felhőoszlopban, éjjel tűzoszlopban; kinyilatkoztatta akaratát az embereknek, és megismertette velük kegyelmét. Isten elrejtette dicsőségét, eltakarta fenséges ragyogását, hogy a véges ember gyönge szemével rátekinthessen. Krisztusnak "a mi nyomorúságos testünkben" (Fil 3:21) kellett eljönnie, "emberekhez hasonlóvá lévén"... Dicsőségét eltakarta, nagyságát és fenségét elrejtette, hogy a közelébe juthasson a szomorú, megkísértett embernek.

Imaszoba 2015 2 18

Ádám és Éva

"Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket.

És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a Földet,

és hajtsátok birodalmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain,

és a Földön csúszó-mászó mindenféle állatokon"

1Móz 1:28

Ádám az Éden királya lett. Minden, Isten által teremtett élőlény felett hatalmat kapott. Az Úr olyan értelemmel áldotta meg
Ádámot és Évát, amelyben a többi teremtményt nem részesítette. Ádámot jogszerű uralkodóvá tette teremtő kezeinek munkái felett.

Az Isten képmására és dicsőségére (1Kor 11:7) teremtett ember adományai nem voltak méltatlanok magasztos rendeltetéséhez... Minden szellemi és lelki képességük a Teremtő dicsőségét tükrözte vissza. Miután magasztos szellemi és lelki ajándékokat nyertek, az Úr Ádámot és Évát csak kevésbé tette kisebbé az angyaloknál (Zsid 2:7).

Ősszüleink számára, bár Isten ártatlannak és szentnek teremtette őket, nem volt kizárva a vétkezés lehetősége. Isten szabad erkölcsi lényekké alkotta őket, akik értékelni tudják jellemét, bölcsességét és jóságát, kívánalmainak méltányosságát, és szabadságukban áll, hogy engedelmeskedjenek, vagy megtagadják az engedelmességet. Társaloghattak Istennel és a szent angyalokkal. De örök biztonságuk megszerzése előtt ki kellett állniuk hűségük próbáját. Az ember létének kezdetén Isten korlátot szabott az ember vágyainak, annak a végzetes szenvedélynek, amelyen Sátán bukása alapult. A tudás fája, amely a kert közepén az élet fája közelében állt, volt ősszüleink engedelmességének, hitének és szeretetének próbája...

Isten az embert létének nélkülözhetetlen feltételeként törvény alá helyezte. Isten kormányzatának alattvalója volt, és egyetlen kormányzat sem állhat fenn törvény nélkül...

Amíg Ádám és társa hű volt Istenhez, ők voltak az egész Föld urai. Korlátlan uralmat kaptak minden élő dolog felett. A bárány és az oroszlán békésen játszadozott a közelükben, vagy együtt feküdtek lábuknál. A vidám madarak körülöttük röpködtek, és nem féltek. Boldogan zengtek dicséretet Teremtőjüknek. Adám és Eva is velük együtt adott hálát az Atyának és a Fiúnak.

Imaszoba 2015 2 11

Az igazság mellvasa

"Felöltözvén az igazság mellvasába... "

  Ef 6:14

Fel kell öltenünk minden egyes harci eszközt, s utána szilárdan megállnunk. Az Úr megtisztelt bennünket azzal, hogy kiválasztott minket katonáiként. Harcoljunk érte bátran, és minden lépésünkben őrizzük meg az igazságot... Mindannyiunk kiváltsága, hogy magunkra öltsük a gondviselés által őrzött igazság mellvértjét, amely védelmezni fogja lelki életünket.

Isten kellőképpen gondoskodott mindazokról, akik őszintén, komolyan és meggondoltan hozzáfogtak, hogy véghezvigyék megszentelődésüket Isten szeretetében. Krisztus által gondoskodott az erőről, kegyelemről és dicsőségről, amit a szolgáló angyalok hoznak el az üdvösség örökösei számára. Senki nem annyira romlott, gonosz és erkölcstelen, hogy ne találhatna az érte meghalt Krisztusban erőt, tisztaságot és szentséget, ha elhagyja bűnét és a romlottság útját, és szíve teljes tisztaságával az élő Istenhez fordul. Az Ur készséggel levetné róla bűntől szennyes ruháját, hogy fehér ruhába, az igazságosság ragyogó palástjába öltöztesse fel.

Az őszinte igazak, akik valóban szeretik Istent, bőségben és nélkülözésben egyaránt viselik Krisztus igazságosságának palástját. Azok, akik igazán kapcsolatban vannak Istennel, az önmegtagadás, önfeláldozás, jóság, kedvesség, szeretet, türelem, erő és keresztényi bizalom gyümölcseit termik naponként. Lehet, hogy tetteiket nem ismeri meg a világ, ők mégis naponta küzdenek a gonosszal, és értékes győzelmet aratnak a kísértések és a rossz felett.

Mindazok, akik magukra öltik Krisztus igaz voltának palástját, előtte fognak állni, mint választottai, hűségesek és igazak. Sátán nem tépheti ki őket a Megváltó kezéből. Krisztus egyetlen olyan embert sem enged át az ellenségnek, aki bűnbánattal és hittel igényli az oltalmát.

Mindegyikünknek heves harcot kell vívni, hogy leküzdjük a bűnt a saját szívünkben. Időnként ez fájdalmas és csüggesztő feladat, mert jellemünk torz oldalait nézegetjük, ahelyett, hogy tekintetünket Jézusra függesztenénk, és magunkra öltenénk az O igazságos tetteinek ruháját. Mindenki, aki belép Isten városának gyöngykapuin, az győztesen megy be, és legnagyobb győzelme a saját énje felett aratott győzelem lesz.

Imaszoba 2015 2 4

A Menny követei

"Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne miáltalunk:

Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel."

 2Kor 5:20

Krisztus, mint az egyház igazi feje, Mennybe menetele óta kiválasztott követei által végzi munkáját a Földön. Rajtuk keresztül szól az emberek fiaihoz, és szolgál nekik szükségleteik szerint. Hatalmas felelősség nyugszik azokon, akik a beszéd és tanítás szolgálatára hívattak el az egyház felépítése érdekében. Ezeknek a munkásoknak a feladata, hogy Krisztus helyett megbékélésre szólítsák fel az embereket…

Krisztus szolgálói a gondjaikra bízott személyek lelki védelmezői. Munkájukat az Írás az őrálló tevékenységéhez hasonlítja. A régi időkben az őröknek gyakran a városfalon kellett állniuk, hogy belássák a védendő területet, és időben figyelmeztetést adhassanak az ellenség közeledtéről. Az ő hűségükön múlott a falakon belül levők biztonsága...

Isten minden egyes szolgájához így szól: "És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz számból, megintsed őket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen; halálnak halálával halsz meg; és te nem szólsz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról, az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet" (Ez 33:7-9). Ezek a szavak azt a komoly felelősséget fejezik ki, amely a gyülekezet őrállóin, Isten titkainak sáfárain nyugszik...

A Sion falain vigyázó őrök kiváltsága, hogy közel állhatnak Istenhez, és érzékennyé válhatnak Lelke befolyása iránt, s ezáltal Isten munkálkodni tud rajtuk keresztül. Így figyelmeztetik a bűnösöket a veszélyre, miközben a menekülés útját is feltárják előttük.

Az őszinte lelkipásztor szívében forró vágy él, hogy lelkeket mentsen... Úgy őrködik a lelkek felett, mint akinek egykor számot kell adni róluk. Tekintetét a golgotai keresztre szegezi, a felmagasztalt Üdvözítőre. Bízik kegyelmében, és hisz benne, hogy védelmezője, ereje és megtartója marad mindvégig. Így munkálkodik Istenért. Kérleli, hívja az embereket, beszél Isten szeretetéről; így igyekszik megnyerni őket Jézusnak. A Mennyben pedig "a hivatalosok és választottak és hívek" közé sorolják. (Jel 17:14)

Imaszoba 2015 1 28

A kegyelmes meghívás

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket."

Mt 11:28

Jézus megvilágította a tanítványok előtt azt az igazságot, hogy Isten országa nem elhatárolt terület. Ott nincs fajkülönbség vagy főnemesség, hanem nekik minden nép számára hirdetniük kell az Üdvözítő szeretetének üzenetét.

Krisztus ledönti az önzés és a nemzetiségi előítélet által emelt válaszfalakat, s helyette az egész emberiség iránti felebaráti szeretetet tanítja... Azt mondja el, hogy minden ínségben élő ember a felebarátunk, munkaterületünk pedig az egész világ. Miként a napsugarak elhatolnak a földgömb legtávolabbi pontjára is, úgy akarja Isten, hogy az evangélium fénye is ráragyogjon e Földön minden egyes emberre.

Férfiak és nők mindenfelé vágyakozva tekintenek az ég felé; ima, könny és kérdés fakad fel azon emberek lelkéből, akik a világosság, a kegyelem és a Szentlélek után áhítoznak. Sokan állnak Isten országának küszöbén, és csak arra várnak, hogy oda begyűjtessenek...

Az első tanítványokra bízott kötelesség teljesítésében a hívők mindenkor osztoztak. Aki elfogadta az evangéliumot, arra Isten a szent igazságát bízta, amelyet közölnie kell a világgal. Isten hű gyermekei mindenkor tettre kész misszionáriusok voltak, akik feláldozták javaikat neve dicsőítésére; és kapott képességeiket bölcsen használták fel a szolgálatában...

Minden ember, aki elfogadta Krisztust, mint Megváltóját, elhivatott arra a feladatra, hogy felebarátai érdekében munkálkodjon. "A Lélek és a menyasszony ezt mondja: Jövel. És aki hallja, ezt mondja: Jövel!" (Jel 22:17) Ez a felhívás az egész gyülekezetnek szól. Aki meghallotta az Úr üzenetét, hangoztassa hegyen-völgyön át, és mondja: Jövel!...

Isten már régóta várja, hogy minden egyes tag a tehetségéhez képest munkálkodjon, hogy az egész gyülekezetet a szolgálat lelkülete hassa át. Ha Isten gyülekezetének tagjai teljesítenék küldetésüket a bel- és külföldi területeken, ahol az emberek ínséget szenvednek, és így elvégeznék evangéliumi megbízatásukat, akkor csakhamar az egész világ meghallaná az intő figyelmeztetést, és az Úr Jézus mielőbb visszajöhetne e Földre, hatalommal és nagy dicsőséggel.