Imaszoba 2015 02 25

Velünk az Isten

"Ímé, a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten."

Mt 1:23

Az Úr Jézus Krisztus örök időktől fogva egy az Atyával. "Isten képmása", az Ö nagyságának, fenségének visszatükrözője; az Ő "dicsőségének világoltatása" (vö. 2Kor 4:4, 6). Jézus azért jött Földünkre, hogy ezt a dicsőséget kinyilatkoztassa. Eljött a bűn sötétjében bolyongó világunkba, hogy bemutassa Isten szeretetének világosságát; hogy legyen "VELÜNK AZ ISTEN". Ezért jövendölték róla, hogy "nevét Immánuelnek nevezik"...

Kicsiny világunk az egész mindenség tankönyve. Isten kegyelmének csodálatos terve, a megváltó szeretet titka az a tantárgy, amelybe "angyalok vágyakoznak betekinteni" (1Pét 1:12)~ és amelyet végtelen időkön át kutatni fognak. Mind a megváltottak, mind az el nem bukott lények számára Krisztus keresztje lesz az ismeret es a dicséret forrása. Meglátszik majd, hogy a Jézus arcán ragyogó dicsőség az önfeláldozó szeretet fénye. A Kálváriáról áradó világosságban látható meg, hogy az önmegtagadó szeretet törvénye az élet törvénye a Föld és a Menny számára egyaránt; s hogy Isten szívében van a forrása annak a szeretetnek, amely "nem keresi a maga hasznát"...

Jézus Atyja mellett maradhatott volna, megtarthatta volna mennyei dicsőségét s az angyalok hódolatát. Mégis, elhatározta, hogy leteszi jogarát Atyja kezébe, elhagyja a mindenség trónját, hogy világosságot hozzon a sötétségben tévelygőknek, és életet adjon az elveszendőknek...

E nagyszerű tervnek volt előzménye, a jelképek és a szimbólumok sora. Az égő csipkebokor, amelyben Krisztus Mózesnek megjelent, Istent nyilatkoztatta ki... Az örök irgalmú Isten a legszerényebb jelképbe burkolta dicsőségét, hogy Mózes meg' ne haljon, amikor rátekint. Ugyanígy érintkezett Isten Izráellel nappal felhőoszlopban, éjjel tűzoszlopban; kinyilatkoztatta akaratát az embereknek, és megismertette velük kegyelmét. Isten elrejtette dicsőségét, eltakarta fenséges ragyogását, hogy a véges ember gyönge szemével rátekinthessen. Krisztusnak "a mi nyomorúságos testünkben" (Fil 3:21) kellett eljönnie, "emberekhez hasonlóvá lévén"... Dicsőségét eltakarta, nagyságát és fenségét elrejtette, hogy a közelébe juthasson a szomorú, megkísértett embernek.

Imaszoba 2015 2 18

Ádám és Éva

"Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket.

És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a Földet,

és hajtsátok birodalmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain,

és a Földön csúszó-mászó mindenféle állatokon"

1Móz 1:28

Ádám az Éden királya lett. Minden, Isten által teremtett élőlény felett hatalmat kapott. Az Úr olyan értelemmel áldotta meg
Ádámot és Évát, amelyben a többi teremtményt nem részesítette. Ádámot jogszerű uralkodóvá tette teremtő kezeinek munkái felett.

Az Isten képmására és dicsőségére (1Kor 11:7) teremtett ember adományai nem voltak méltatlanok magasztos rendeltetéséhez... Minden szellemi és lelki képességük a Teremtő dicsőségét tükrözte vissza. Miután magasztos szellemi és lelki ajándékokat nyertek, az Úr Ádámot és Évát csak kevésbé tette kisebbé az angyaloknál (Zsid 2:7).

Ősszüleink számára, bár Isten ártatlannak és szentnek teremtette őket, nem volt kizárva a vétkezés lehetősége. Isten szabad erkölcsi lényekké alkotta őket, akik értékelni tudják jellemét, bölcsességét és jóságát, kívánalmainak méltányosságát, és szabadságukban áll, hogy engedelmeskedjenek, vagy megtagadják az engedelmességet. Társaloghattak Istennel és a szent angyalokkal. De örök biztonságuk megszerzése előtt ki kellett állniuk hűségük próbáját. Az ember létének kezdetén Isten korlátot szabott az ember vágyainak, annak a végzetes szenvedélynek, amelyen Sátán bukása alapult. A tudás fája, amely a kert közepén az élet fája közelében állt, volt ősszüleink engedelmességének, hitének és szeretetének próbája...

Isten az embert létének nélkülözhetetlen feltételeként törvény alá helyezte. Isten kormányzatának alattvalója volt, és egyetlen kormányzat sem állhat fenn törvény nélkül...

Amíg Ádám és társa hű volt Istenhez, ők voltak az egész Föld urai. Korlátlan uralmat kaptak minden élő dolog felett. A bárány és az oroszlán békésen játszadozott a közelükben, vagy együtt feküdtek lábuknál. A vidám madarak körülöttük röpködtek, és nem féltek. Boldogan zengtek dicséretet Teremtőjüknek. Adám és Eva is velük együtt adott hálát az Atyának és a Fiúnak.

Imaszoba 2015 2 11

Az igazság mellvasa

"Felöltözvén az igazság mellvasába... "

  Ef 6:14

Fel kell öltenünk minden egyes harci eszközt, s utána szilárdan megállnunk. Az Úr megtisztelt bennünket azzal, hogy kiválasztott minket katonáiként. Harcoljunk érte bátran, és minden lépésünkben őrizzük meg az igazságot... Mindannyiunk kiváltsága, hogy magunkra öltsük a gondviselés által őrzött igazság mellvértjét, amely védelmezni fogja lelki életünket.

Isten kellőképpen gondoskodott mindazokról, akik őszintén, komolyan és meggondoltan hozzáfogtak, hogy véghezvigyék megszentelődésüket Isten szeretetében. Krisztus által gondoskodott az erőről, kegyelemről és dicsőségről, amit a szolgáló angyalok hoznak el az üdvösség örökösei számára. Senki nem annyira romlott, gonosz és erkölcstelen, hogy ne találhatna az érte meghalt Krisztusban erőt, tisztaságot és szentséget, ha elhagyja bűnét és a romlottság útját, és szíve teljes tisztaságával az élő Istenhez fordul. Az Ur készséggel levetné róla bűntől szennyes ruháját, hogy fehér ruhába, az igazságosság ragyogó palástjába öltöztesse fel.

Az őszinte igazak, akik valóban szeretik Istent, bőségben és nélkülözésben egyaránt viselik Krisztus igazságosságának palástját. Azok, akik igazán kapcsolatban vannak Istennel, az önmegtagadás, önfeláldozás, jóság, kedvesség, szeretet, türelem, erő és keresztényi bizalom gyümölcseit termik naponként. Lehet, hogy tetteiket nem ismeri meg a világ, ők mégis naponta küzdenek a gonosszal, és értékes győzelmet aratnak a kísértések és a rossz felett.

Mindazok, akik magukra öltik Krisztus igaz voltának palástját, előtte fognak állni, mint választottai, hűségesek és igazak. Sátán nem tépheti ki őket a Megváltó kezéből. Krisztus egyetlen olyan embert sem enged át az ellenségnek, aki bűnbánattal és hittel igényli az oltalmát.

Mindegyikünknek heves harcot kell vívni, hogy leküzdjük a bűnt a saját szívünkben. Időnként ez fájdalmas és csüggesztő feladat, mert jellemünk torz oldalait nézegetjük, ahelyett, hogy tekintetünket Jézusra függesztenénk, és magunkra öltenénk az O igazságos tetteinek ruháját. Mindenki, aki belép Isten városának gyöngykapuin, az győztesen megy be, és legnagyobb győzelme a saját énje felett aratott győzelem lesz.

Imaszoba 2015 2 4

A Menny követei

"Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne miáltalunk:

Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel."

 2Kor 5:20

Krisztus, mint az egyház igazi feje, Mennybe menetele óta kiválasztott követei által végzi munkáját a Földön. Rajtuk keresztül szól az emberek fiaihoz, és szolgál nekik szükségleteik szerint. Hatalmas felelősség nyugszik azokon, akik a beszéd és tanítás szolgálatára hívattak el az egyház felépítése érdekében. Ezeknek a munkásoknak a feladata, hogy Krisztus helyett megbékélésre szólítsák fel az embereket…

Krisztus szolgálói a gondjaikra bízott személyek lelki védelmezői. Munkájukat az Írás az őrálló tevékenységéhez hasonlítja. A régi időkben az őröknek gyakran a városfalon kellett állniuk, hogy belássák a védendő területet, és időben figyelmeztetést adhassanak az ellenség közeledtéről. Az ő hűségükön múlott a falakon belül levők biztonsága...

Isten minden egyes szolgájához így szól: "És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz számból, megintsed őket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen; halálnak halálával halsz meg; és te nem szólsz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról, az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet" (Ez 33:7-9). Ezek a szavak azt a komoly felelősséget fejezik ki, amely a gyülekezet őrállóin, Isten titkainak sáfárain nyugszik...

A Sion falain vigyázó őrök kiváltsága, hogy közel állhatnak Istenhez, és érzékennyé válhatnak Lelke befolyása iránt, s ezáltal Isten munkálkodni tud rajtuk keresztül. Így figyelmeztetik a bűnösöket a veszélyre, miközben a menekülés útját is feltárják előttük.

Az őszinte lelkipásztor szívében forró vágy él, hogy lelkeket mentsen... Úgy őrködik a lelkek felett, mint akinek egykor számot kell adni róluk. Tekintetét a golgotai keresztre szegezi, a felmagasztalt Üdvözítőre. Bízik kegyelmében, és hisz benne, hogy védelmezője, ereje és megtartója marad mindvégig. Így munkálkodik Istenért. Kérleli, hívja az embereket, beszél Isten szeretetéről; így igyekszik megnyerni őket Jézusnak. A Mennyben pedig "a hivatalosok és választottak és hívek" közé sorolják. (Jel 17:14)